Bak Róbert | 2019. 10. 16.
Barnás Ferenc: Életünk végéig
Barnás Ferenc legújabb kötete, az Életünk végéig kapcsán nem azért jutott szinte azonnal az eszembe Bartis Attila A vége című nagyregénye, mert mindkét alkotó huzamosabb ideje Indonéziában...
Cikkszerző: Bak Róbert
Bak Róbert | 2019. 10. 07.
Paul Auster: Az orákulum éjszakája
Azt hiszem, hogy a tizedik Paul Auster kötet táján már „bekötött szemmel” is felismerném az amerikai sztárszerző bármelyik regényét. A helyszín rendszerint New York, a főszereplő egy...
Bak Róbert | 2019. 10. 02.
Michel Houellebecq – Bernard-Henri Lévy: Közellenségek
Michel Houellebecqre nemcsak azért figyelek oda különösen, mert az egyik kedvenc íróm, hanem azért is, mert a maga sokszor szélsőségesnek tűnő gondolataival és meglátásaival egyúttal az...
Bak Róbert | 2019. 09. 25.
Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó
A kortárs ír irodalom megkerülhetetlen alakja, Colm Tóibín bámulatosan egyenletesen tudja hozni azt a roppant magas színvonalú realista prózát, amely miatt már nemcsak hazájában, de világszerte...
Bak Róbert | 2019. 09. 20.
David Grossman: Futni valakivel
Ámosz Oz halála után minden bizonnyal az első számú izraeli íróvá és alighanem Nobel-esélyessé is előlépő David Grossmantól eddig mindössze egyetlen könyvet olvastam – ez volt A világ...
Bak Róbert | 2019. 09. 09.
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
Számomra Szeifert Natália könyve, Az altató szerekről a 2017-es év egyik legjobb és legemlékezetesebb magyar regénye volt, így nem is lehetett kérdéses, hogy most is kézbe vegyem-e az írónő...
Bak Róbert | 2019. 09. 03.
Paul Auster, mint Paul Benjamin: Trükkös játék
Az amerikai posztmodern irodalom talán legsikerültebb és legelismertebb ’80-as évekbeli darabjában – a New York trilógiában – az egyik szereplő abból él, hogy álnéven irkál jól összerakott,...
Bak Róbert | 2019. 08. 28.
Ricardo Piglia: Az eltűnt város
Azt hiszem, közel sem túlzás kijelenteni, hogy a 20. század végének és az ezredfordulónak a két legjelentősebb latin-amerikai írója Roberto Bolaño és Ricardo Piglia volt. De míg Bolañónak,...
Bak Róbert | 2019. 08. 20.
Závada Pál: Hajó a ködben
Nem kérdés, hogy Závada Pál azon írók közé tartozik, akiknek minden egyes új műve számot tarthat a nagyközönség figyelmére, így számomra a Hajó a ködben az idei nyár egyik leginkább...
Bak Róbert | 2019. 08. 13.
Juan Gabriel Vásquez: Emberi romok
Ha van olyan negyvenes író, akiről már most teljes meggyőződéssel ki merem jelenteni, hogy rövid időn belül klasszikussá válik, és a neve örökre összekapcsolódik nemcsak hazája irodalmával,...
Bak Róbert | 2019. 08. 06.
George Szirtes: Előhívás
Az, hogy George Szirtes, az egyik legjelentősebb brit kortárs költő tulajdonképpen magyar, nincs igazán benne a hazai köztudatban, annak ellenére sem, hogy az első önálló kötete már jó három...
Bak Róbert | 2019. 07. 30.
Xaver Bayer: Az átlátszó kezek
Velem csak nagyon ritkán fordul elő, hogy „csak úgy” levegyek egy ismeretlen szerzőtől származó kötetet a polcról, vagy úgy szerezzek be egy új könyvet, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok...
Bak Róbert | 2019. 07. 25.
Paul Auster: A végső dolgok országában
Mióta végképp kedvenc írómmá avattam Paul Austert az azóta is személyes TOP 10-emben lévő regénymonstrumával, a 4 3 2 1–gyel, alig telt el pár hónap úgy, hogy ne olvassak valamit az amerikai...
Bak Róbert | 2019. 07. 23.
Rafael Chirbes: A parton
Különböző angol nyelvű irodalmi portálokon szörfölve rendszerint nyomon követem az aktuális világsikereket, azokat a könyveket, amikért a kritikusok rajonganak, és amelyek rendszerint meghódítják...
Bak Róbert | 2019. 07. 19.
Richard Ford: Vadon
Richard Ford az elsősorban a Raymond Carver nevével fémjelzett „piszkos realizmus” talán legjelentősebb kortárs képviselője, és gyakorlatilag minden jelentősebb amerikai irodalmi díj nyertese,...
Bak Róbert | 2019. 07. 16.
Karl Ove Knausgård: Élet
Azt hiszem, hogy elértünk arra a pontra, amikor már senkinek sem kell bemutatni Karl Ove Knausgårdot vagy a hatkötetes regényfolyamát, a Harcomat, melyből egy ideje már a negyedik rész, az...