Bak Róbert | 2018. 06. 13.
Kazuo Ishiguro: Noktürnök
Már korábban említettem, hogy Kazuo Ishiguro egy olyan író, akinek nyugodt szívvel oda lehetne adni a Nobel-díjat, mert nemcsak hihetetlenül magas szinten, fajsúlyos témákat boncolgatva, ám...
Cikkszerző: Bak Róbert
Bak Róbert | 2018. 06. 06.
Jim Crace: Az utolsó aratás
Több mint ezer elolvasott szépirodalmi kötettel a hátam mögött nem akarom azt állítani, hogy minden egyes alkotásra tisztán emlékszem, vagy mindegyikről hosszan tudnék mesélni, de az biztos,...
Bak Róbert | 2018. 06. 01.
Oravecz Imre: Héj
Mivel Oravecz Imre az egyik legragyogóbb és legszínvonalasabb magyar szerző, és mivel ő az egyik hazai kedvencem is, nem sokat gondolkoztam azon, hogy bevállaljam-e a Magvető kiadóhoz kerülő...
Bak Róbert | 2018. 05. 23.
Martin Walser: Kényszervirágzás
Martin Walser már hosszú évek óta egy olyan alkotó, akitől olvasni szerettem volna valamit, de mindezidáig valahogy nem jött össze. Pedig nem akárkiről van szó, hisz a 91 éves szerző az egyik...
Bak Róbert | 2018. 05. 18.
Jaume Cabré: A Pamano zúgása
Bár a katalán Jaume Cabré csak viszonylag soká, pályája késői szakaszára jutott el azokhoz a zseniális, kevert és változatos narrációjú, időben ide-odaugráló és több szálon futó történeteket...
Bak Róbert | 2018. 05. 08.
Nem a szöveg csap be minket, hanem mi csapjuk be önmagunkat – beszélgetés Bartis Attilával
Indonéziától az iszlámig, A sétától A végéig. Bartis Attilával Bak Róbert beszélgetett. Úgy tudom, hogy néhány éve csak a körülmények kedvezőtlen összejátszásának hála jutott...
Bak Róbert | 2018. 05. 03.
Bartis Attila: A szigeteken
Pár éve, mikor olvastam Bartis Attila eddigi utolsó regényét, A végét, az járt a fejemben, hogy szívesen megnézném a könyv központi alakjának, Szabad Andrásnak a fényképeit. Persze fikció...
Bak Róbert | 2018. 04. 28.
Juan Marsé: Az álmok kalligráfiája
Vannak olyan világszerte elismert, különféle díjakkal is kitüntetett, és sok országban hallatlanul nagy népszerűségnek örvendő alkotók, akik bár több regénnyel is képviseltetik magukat...
Bak Róbert | 2018. 04. 24.
Jaume Cabré: Én vétkem
Olvastam és imádom Krasznahorkai László, Bartis Attila vagy Oravecz Imre műveit, olvastam és szeretem Cormac McCarthy, J.M. Coetzee, W.G. Sebald vagy Michel Houellebecq valamennyi művét, nagy kedvencem...
Bak Róbert | 2018. 04. 21.
Oravecz Imre: Ókontri
2007, vagyis az Ondrok gödre megjelenése óta a szemünk láttára született meg a magyar irodalom történetének egyik legfontosabb trilógiája, Az álom anyaga / A rög gyermekei, melynek zárókötete,...
Bak Róbert | 2018. 04. 11.
Maja Lunde: A méhek története
Mindig is igyekeztem távol tartani magamat a kimondott sikerkönyvektől, mert tapasztalataim szerint a közönségsiker és az irodalmi érték csak nagyon ritkán állnak egyenes arányban egymással....
Bak Róbert | 2018. 04. 07.
Andrej Nikolaidis: Kilenc
Jó másfél éve nem várt, óriási meglepetésként ért a görög származású montenegrói, Andrej Nikolaidis karcsú regénye, Az eljövetel, ami egy borges-i hatású, ám mégis roppant eredeti...
Bak Róbert | 2018. 03. 28.
Richard Flanagan: Egy tenyér, ha tapsol
Richard Flanagan idehaza a Keskeny út északra című, 2014-ben Booker-díjat is elnyerő alkotásával mutatkozhatott be, amiről már korábban volt szerencsém írni. Az a könyve, ha kedvencem nem...
Bak Róbert | 2018. 03. 21.
Latzkó Andor: Emberek a háborúban
Bőven vannak olyan szerzők az irodalomtörténetben, akik ilyen-olyan okból, tökéletesen, teljes mértékben kikoptak az köztudatból, mégpedig érdemtelenül. A magyar-osztrák családba született...
Bak Róbert | 2018. 03. 12.
Per Olov Enquist: Példázatok könyve
Kevés olyan szerző van, akit ha bejelentenének, mint az aktuális év irodalmi Nobel-díjasát, akkor csak biccenteni tudnék bármiféle kérdés, hátsó gondolat vagy értetlenség nélkül, de Per...
Bak Róbert | 2018. 03. 06.
Roberto Bolaño: A science fiction szelleme
Halála után bő másfél évtizeddel már elég nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy Roberto Bolaño volt a huszadik század végének és az ezredforduló környékének egyik legnagyobb formátumú...