search icon


Cikkszerző: Bak Róbert



Bak Róbert | 2018. 05. 18.

Jaume Cabré: A Pamano zúgása

Bár a katalán Jaume Cabré csak viszonylag soká, pályája késői szakaszára jutott el azokhoz a zseniális, kevert és változatos narrációjú, időben ide-odaugráló és több szálon futó történeteket...

Bak Róbert | 2018. 05. 08.

Nem a szöveg csap be minket, hanem mi csapjuk be önmagunkat – beszélgetés Bartis Attilával

Indonéziától az iszlámig, A sétától A végéig. Bartis Attilával Bak Róbert beszélgetett.   Úgy tudom, hogy néhány éve csak a körülmények kedvezőtlen összejátszásának hála jutott...

Bak Róbert | 2018. 05. 03.

Bartis Attila: A szigeteken

Pár éve, mikor olvastam Bartis Attila eddigi utolsó regényét, A végét, az járt a fejemben, hogy szívesen megnézném a könyv központi alakjának, Szabad Andrásnak a fényképeit. Persze fikció...

Bak Róbert | 2018. 04. 28.

Juan Marsé: Az álmok kalligráfiája

Vannak olyan világszerte elismert, különféle díjakkal is kitüntetett, és sok országban hallatlanul nagy népszerűségnek örvendő alkotók, akik bár több regénnyel is képviseltetik magukat...

Bak Róbert | 2018. 04. 24.

Jaume Cabré: Én vétkem

Olvastam és imádom Krasznahorkai László, Bartis Attila vagy Oravecz Imre műveit, olvastam és szeretem Cormac McCarthy, J.M. Coetzee, W.G. Sebald vagy Michel Houellebecq valamennyi művét, nagy kedvencem...

Bak Róbert | 2018. 04. 21.

Oravecz Imre: Ókontri

2007, vagyis az Ondrok gödre megjelenése óta a szemünk láttára született meg a magyar irodalom történetének egyik legfontosabb trilógiája, Az álom anyaga / A rög gyermekei, melynek zárókötete,...

Bak Róbert | 2018. 04. 11.

Maja Lunde: A méhek története

Mindig is igyekeztem távol tartani magamat a kimondott sikerkönyvektől, mert tapasztalataim szerint a közönségsiker és az irodalmi érték csak nagyon ritkán állnak egyenes arányban egymással....

Bak Róbert | 2018. 04. 07.

Andrej Nikolaidis: Kilenc

Jó másfél éve nem várt, óriási meglepetésként ért a görög származású montenegrói, Andrej Nikolaidis karcsú regénye, Az eljövetel, ami egy borges-i hatású, ám mégis roppant eredeti...

Bak Róbert | 2018. 03. 28.

Richard Flanagan: Egy tenyér, ha tapsol

Richard Flanagan idehaza a Keskeny út északra című, 2014-ben Booker-díjat is elnyerő alkotásával mutatkozhatott be, amiről már korábban volt szerencsém írni. Az a könyve, ha kedvencem nem...

Bak Róbert | 2018. 03. 21.

Latzkó Andor: Emberek a háborúban

Bőven vannak olyan szerzők az irodalomtörténetben, akik ilyen-olyan okból, tökéletesen, teljes mértékben kikoptak az köztudatból, mégpedig érdemtelenül. A magyar-osztrák családba született...

Bak Róbert | 2018. 03. 12.

Per Olov Enquist: Példázatok könyve

Kevés olyan szerző van, akit ha bejelentenének, mint az aktuális év irodalmi Nobel-díjasát, akkor csak biccenteni tudnék bármiféle kérdés, hátsó gondolat vagy értetlenség nélkül, de Per...

Bak Róbert | 2018. 03. 06.

Roberto Bolaño: A science fiction szelleme

Halála után bő másfél évtizeddel már elég nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy Roberto Bolaño volt a huszadik század végének és az ezredforduló környékének egyik legnagyobb formátumú...

Bak Róbert | 2018. 03. 02.

George Saunders: Lincoln és a bardo

A tavalyi év elején még – az amerikai irodalmat tekintve – három szerzőt hiányoltam nagyon a hazai könyvpiacról; olyan óriási népszerűségnek és köztiszteletnek örvendő alkotókat,...

Bak Róbert | 2018. 02. 19.

Arra hagyatkozom, amit magam is nagyra tartok olvasóként – beszélgetés Szeifert Natáliával

A regényeddel kapcsolatban azonnal feltűnik a végiggondoltság, a megszerkesztettség, ami azonban egy pillanatra sem akasztja meg az olvasmányosságot. Mesélnél arról, hogy alakult ki ez a kompozíció?...

Bak Róbert | 2018. 02. 12.

Anne Carson: Vörös önéletrajza

Minden évben – olyan szeptember táján – böngészni szoktam, hogy a különféle világirodalommal foglalkozó oldalak, lelkes olvasók vagy adott esetben éppen fogadóirodák kit tartanak esélyesnek...

Bak Róbert | 2018. 02. 06.

Szeifert Natália: Az altató szerekről

Már sokan és sokféleképpen próbálták bemutatni a modern ember gyötrelmeit, a magányt, a monotonitást, a kiüresedett kapcsolatokat, esetleg írni egy korszak- vagy városregényt, de hogy ebben...