Bak Róbert | 2019. 09. 20.
David Grossman: Futni valakivel
Ámosz Oz halála után minden bizonnyal az első számú izraeli íróvá és alighanem Nobel-esélyessé is előlépő David Grossmantól eddig mindössze egyetlen könyvet olvastam – ez volt A világ...
Cikkszerző: Bak Róbert
Bak Róbert | 2019. 09. 09.
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
Számomra Szeifert Natália könyve, Az altató szerekről a 2017-es év egyik legjobb és legemlékezetesebb magyar regénye volt, így nem is lehetett kérdéses, hogy most is kézbe vegyem-e az írónő...
Bak Róbert | 2019. 09. 03.
Paul Auster, mint Paul Benjamin: Trükkös játék
Az amerikai posztmodern irodalom talán legsikerültebb és legelismertebb ’80-as évekbeli darabjában – a New York trilógiában – az egyik szereplő abból él, hogy álnéven irkál jól összerakott,...
Bak Róbert | 2019. 08. 28.
Ricardo Piglia: Az eltűnt város
Azt hiszem, közel sem túlzás kijelenteni, hogy a 20. század végének és az ezredfordulónak a két legjelentősebb latin-amerikai írója Roberto Bolaño és Ricardo Piglia volt. De míg Bolañónak,...
Bak Róbert | 2019. 08. 20.
Závada Pál: Hajó a ködben
Nem kérdés, hogy Závada Pál azon írók közé tartozik, akiknek minden egyes új műve számot tarthat a nagyközönség figyelmére, így számomra a Hajó a ködben az idei nyár egyik leginkább...
Bak Róbert | 2019. 08. 13.
Juan Gabriel Vásquez: Emberi romok
Ha van olyan negyvenes író, akiről már most teljes meggyőződéssel ki merem jelenteni, hogy rövid időn belül klasszikussá válik, és a neve örökre összekapcsolódik nemcsak hazája irodalmával,...
Bak Róbert | 2019. 08. 06.
George Szirtes: Előhívás
Az, hogy George Szirtes, az egyik legjelentősebb brit kortárs költő tulajdonképpen magyar, nincs igazán benne a hazai köztudatban, annak ellenére sem, hogy az első önálló kötete már jó három...
Bak Róbert | 2019. 07. 30.
Xaver Bayer: Az átlátszó kezek
Velem csak nagyon ritkán fordul elő, hogy „csak úgy” levegyek egy ismeretlen szerzőtől származó kötetet a polcról, vagy úgy szerezzek be egy új könyvet, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok...
Bak Róbert | 2019. 07. 25.
Paul Auster: A végső dolgok országában
Mióta végképp kedvenc írómmá avattam Paul Austert az azóta is személyes TOP 10-emben lévő regénymonstrumával, a 4 3 2 1–gyel, alig telt el pár hónap úgy, hogy ne olvassak valamit az amerikai...
Bak Róbert | 2019. 07. 23.
Rafael Chirbes: A parton
Különböző angol nyelvű irodalmi portálokon szörfölve rendszerint nyomon követem az aktuális világsikereket, azokat a könyveket, amikért a kritikusok rajonganak, és amelyek rendszerint meghódítják...
Bak Róbert | 2019. 07. 19.
Richard Ford: Vadon
Richard Ford az elsősorban a Raymond Carver nevével fémjelzett „piszkos realizmus” talán legjelentősebb kortárs képviselője, és gyakorlatilag minden jelentősebb amerikai irodalmi díj nyertese,...
Bak Róbert | 2019. 07. 16.
Karl Ove Knausgård: Élet
Azt hiszem, hogy elértünk arra a pontra, amikor már senkinek sem kell bemutatni Karl Ove Knausgårdot vagy a hatkötetes regényfolyamát, a Harcomat, melyből egy ideje már a negyedik rész, az...
Bak Róbert | 2019. 07. 10.
Ivan Wernisch: Út Ásgábádba
Bevallom, hogy Ivan Wernischre mindössze egy éve figyeltem fel, amikor az 1942-es születésű cseh szerző megkapta a Nobel-díj előszobájának is tartott Franz Kafka Irodalmi Díjat. Gyorsan be is...
Bak Róbert | 2019. 07. 04.
Roberto Bolaño: Szülőföld
Az egyik első gyerekkori emlékem az, amikor szüleimmel egy kohóban jártunk valahol az Északi-középhegységben, és megnéztük az üvegfúvókat. A legélesebben a fortyogó üvegre emlékszem...
Bak Róbert | 2019. 07. 01.
Pétur Gunnarsson: pont, pont, vesszőcske
Talán alkatomból is kifolyólag, de mindig közel állt hozzám a skandináv (szép)irodalom, így, mikor kézbe vettem az izlandi Pétur Gunnarsson pont pont vesszőcske című kisregényét, bár semmit...
Bak Róbert | 2019. 06. 27.
Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!
Aki figyeli és nyomon követi az írásaimat, az minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy nem feltétlenül a humoros és szórakoztató irodalom az én pályám, de nem volt kérdés, hogy az érzelmekkel...