search icon


Cikkszerző: Bak Róbert



Bak Róbert | 2017. 03. 07.

Richard Flanagan: Keskeny út északra

Általában a háborúkról szól könyvekben, visszaemlékezésekben közös az, hogy az ott átéltek súlya olyan intenzitással esik latba az emberek életében, hogy ami akkor történt velük, elhomályosítja...

Bak Róbert | 2017. 03. 01.

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm

Ferrante fever, vagyis Ferrante-láz. Ezzel a szóösszetétellel írják le azt a világszerte egyre nagyobbá váló érdeklődést (vagy akár mondhatnám csúnya szóval hisztériának is), ami Elena...

Bak Róbert | 2017. 02. 22.

Mia Couto: Az oroszlán vallomása

Sokszor érthetetlenül hosszú időnek kell eltelni ahhoz, hogy egy-egy világirodalmi szinten is népszerű és elismert író bemutatkozhasson a hazai könyvpiacon. A tavalyi év végéig kellett például...

Bak Róbert | 2017. 02. 16.

Mindennap becsapjuk magunkat – beszélgetés Szöllősi Mátyással

A Váltóáram külön-külön is olvasható történetekből épül fel, amelyek azonban mégis összeállnak egy nagy egésszé. Ezt eredetileg is így tervezted, vagy menet közben alakult ki a koncepció?   Már...

Bak Róbert | 2017. 02. 12.

Lorrie Moore: Köszönöm, hogy meghívtál

A hazai könyvkiadás 2016 végén egy újabb nagy hiányosságát pótolta, mikor a Park Kiadó megjelentette az amerikai novellista, Lorrie Moore eddigi utolsó kötetét, ami a Köszönöm, hogy meghívtál...

Bak Róbert | 2017. 02. 04.

Térey János: Őszi hadjárat

Térey János monumentális, majd 1000 oldalas verseskötetét nem sokkal a Papp Andrással közösen írt drámájuk, a Kazamaták előtt olvastam el, mégpedig azért, hogy jobban betekinthessek a költő-drámaíró...

Bak Róbert | 2017. 01. 29.

Gabrielle Wittkop: A nekrofil

Figyelem! A következő sorokat csak 18 év feletti olvasóinknak ajánljuk!   Rómeó és Júlia, Daphnisz és Chloé, Trisztán és Izolda; még oldalakon keresztül lehetne sorolni a híres szerelmespárokat...

Bak Róbert | 2017. 01. 27.

Nádas Péter: Az élet sója

A történelem alapvetően negatív események sorozata: háborúké, válságoké, viszályoké, amelyeket csak néha-néha szakít meg egy rövid ideig tartó béke. Így nem is túl meglepő, hogy a...

Bak Róbert | 2017. 01. 20.

Kálmán Gábor: A temetés

Számomra nagyon nagy öröm, hogy 2016-ban több, pályája elején járó és a nagyközönség számára viszonylag ismeretlen író állt elő meglepően erős, színvonalas és jól működő kötettel....

Bak Róbert | 2017. 01. 17.

Nem tudom, hogyan kell íróként élni – beszélgetés Hartay Csabával

Parasztromantika és globális felmelegedés. Írás és mezőgazdaság. Kritikusok és széles körben elismert szerzők. Versek, prózák, tehenek. Hajnali kelés, sok órányi munka, gyorsan leírt...

Bak Róbert | 2017. 01. 15.

Darvasi László: Taligás

Darvasi László művészetével kapcsolatban meglehetősen ambivalens a viszonyom, hisz mind saját, mind Szív Ernő álnéven írt rövidprózáit (novelláit, tárcáit) egyaránt szerettem, és mind...

Bak Róbert | 2017. 01. 13.

Papp András-Térey János: Kazamaták

Sokféleképpen próbálták már meg művészek feldolgozni az 1956-os forradalmunk témáját, akár filmben (hogy mást ne is említsek, ott van a némileg giccsesre sikeredett, de egyébként hatásos...

Bak Róbert | 2017. 01. 09.

Marilynne Robinson: Lila

Pár hónapja jelent meg idehaza az egyik legnagyobb élő amerikai írónő, Marilynne Robinson legutóbbi könyve, a Lila, ami azt a Gilead-trilógiát zárja, aminek érthetetlen módon csak az első...

Bak Róbert | 2017. 01. 07.

Jónás Tamás: Törzs

Bár sokan szeretik kongatni a vészharangot a kortárs irodalom felett (persze elsősorban azok, akiknek a nagybetűs IRODALMAT Jókai, Mikszáth, Móricz vagy Dickens, Tolsztoj és Stendhal jelenti,...

Bak Róbert | 2017. 01. 02.

Jan Guillou: Könyörtelenek

A fizikai erőszakról sokan és sokféleképpen vélekednek; találkozhatunk tökéletesen pro és kontra verziókkal egyaránt: hogy mást ne is írjak, európai kultúránk egyik alapkövében, a Bibliában...

Bak Róbert | 2016. 12. 30.

Szilasi László: Amíg másokkal voltunk

Mikor tudomást szereztem a megjelenéséről, mindenképpen el akartam olvasni Szilasi László Amíg másokkal voltunk című művét, mert a szegedi szerzővel eddig meglehetősen ambivalens volt a...