Bak Róbert | 2017. 09. 16.
Erling Jepsen: Őszinte részvéttel
Nemrég szembesültem vele, hogy a múló idő bizony nyomott hagy az ember kedvenc olvasmányain is, ugyanis mikor belevágtam Erling Jepsen Őszinte részvéttel című művébe, és már túl voltam...
Cikkszerző: Bak Róbert
Bak Róbert | 2017. 09. 04.
Györe Balázs: Amerikai grafit
Posztmodern közhely, hogy a valóság (már amennyire a posztmodern esetében értelmezhető még ez a kifejezés) gyakorlatilag rekonstruálhatatlan, és a regényírónak mindenképpen engedményeket...
Bak Róbert | 2017. 08. 31.
Sarah Waters: A szobalány
Csak pár hónapja láttam a dél-koreai kultrendező, Park Chan-Wook A szobalány című filmjét, ami teljesen letaglózott, és rögtön kedvencemmé vált, hisz a látvány, a hangulatok és a fordulatok...
Bak Róbert | 2017. 08. 28.
Pályi András: Gyász és gyönyör
Ha meg kellene neveznem a kortárs magyar irodalom legjobb, legemlékezetesebb elbeszéléseit, akkor semmiképpen sem hagynám ki Pályi András Túl című alkotását, amely meggyőződésem, hogy a...
Bak Róbert | 2017. 08. 21.
Czinki Ferenc: A pozsonyi metró
Legutóbb talán Mészöly Mikós Megbocsátás című kisregénye esetében éreztem azt, amit most Czinki Ferenc második kötete kapcsán: miközben elmerültem ebben a néhány tucat oldalnyi szövegben,...
Bak Róbert | 2017. 08. 14.
Vida Gábor: Egy dadogás története
Véleményem szerint mind a mai napig nem írta meg még senki a Nagy Erdély Regényt (ehhez legközelebb talán Bánffy Miklós járt a maga Erdélyi történetek trilógiájával), és ez a tény Vida...
Bak Róbert | 2017. 08. 11.
Szofija Andruhovics: Felix Austria
Mindig érdekes az, ha egy ismert író gyermeke maga is szerencsét próbál az irodalom területén, mert az ember sokszor szkeptikus, és óhatatlanul is a szülőéhez hasonlítja az utód teljesítményét....
Bak Róbert | 2017. 07. 24.
Irvine Welsh: Pornó
Sokáig elképzelhetetlennek tartottam, hogy elolvassam (vagy megnézzem) a Trainspotting folytatását, mert – bármennyire is idegenkedem a kifejezéstől – oly sok emberhez hasonlóan a Trainspotting...
Bak Róbert | 2017. 07. 18.
Zadie Smith: NW
Zadie Smith azon szerzők egyike, akiktől régóta szerettem volna olvasni valamit, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy ezt meg is tegyem (első regénye, a Fehér fogak már vagy egy évtizede...
Bak Róbert | 2017. 07. 11.
Mathias Énard: Zóna
Szinte bármivel kezdem a francia Mathias Énard első magyarul megjelent könyvének, a Zónának az ismertetését, riasztónak hathat. A közel 600, párbeszéd nélküli és sűrűn szedett oldal komoly...
Bak Róbert | 2017. 07. 04.
Afonso Cruz: Virágok
Ha van olyan kedvencem az irodalomban, aki mint derült égből a villámcsapás érkezett az életembe, akkor az a portugál Afonso Cruz, akinek előző könyve, a Kokoschka babája az utóbbi évek egyik...
Bak Róbert | 2017. 07. 01.
Toni Morrison: Könyörület
Ha van olyan alkotó, aki tökéletesen megérdemelte az irodalmi Nobel-díjat, az Toni Morrison, hisz 1993-as díjazásáig megírta a kritikusok szerinti legjobb 20. század végi amerikai regényt,...
Bak Róbert | 2017. 06. 28.
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Önmagának hazudik legszívesebben az ember – talán ezzel a rövid szentenciával foglalhatnánk össze leginkább az elsőkönyves francia, Olivier Bourdeaut kisregényét. És mivel mindig szebbet...
Bak Róbert | 2017. 06. 23.
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
Nem sok híja volt annak, hogy kihagyjam Ralf Rothmann Tavasszal meghalni című kötetét, ugyanis viszonylag hosszú ideig gondolkodtam azon, hogy szükségem van-e nekem egy sokadik II. világháborús...
Bak Róbert | 2017. 06. 21.
Robert Seethaler: Egy egész élet
Bár az Egy egész élet az első magyarra lefordított könyve (németül meg ugye nem olvasok), engem már korábban is lenyűgözött az osztrák Robert Seethaler; ráadásul úgy, hogy még csak nem...
Bak Róbert | 2017. 06. 17.
Patrick Modiano: Felejtett álom
Valamit nagyon tud a 2014-es irodalmi Nobel-díjas Patrick Modiano, hisz sorra írja egymáshoz kísértetiesen hasonlító kisregényeit (már több tucat jelent meg belőlük hazájában, de idehaza...