Bak Róbert | 2016. 12. 12.
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Tavaly ilyenkor ódákat zengtem Potozky László első regényéről, az Élesről, amely nekem akkor nemcsak 2015 legnagyobb meglepetése, de vitathatatlanul a generációm regénye is lett. Most, így...
Cikkszerző: Bak Róbert
Bak Róbert | 2016. 12. 10.
Adam Foulds: Eleven útvesztő
Minimum Dante óta tudjuk, hogy az ember életútja során néha bizony betéved egy nagy sötétlő erdőbe, hogy elérhesse vágyait, vagy szembesüljön démonaival. A fiatal angol szerző, Adam Foulds...
Bak Róbert | 2016. 12. 07.
Al Berto: Tűzvészkert
Néhány hete jelent meg idehaza (majd húsz évvel a huszadik század végi portugál költészet legnagyobb alakjának halála után) Al Berto (szó szerinti) búcsúkötete, a Tűzvészkert, ami a maga...
Bak Róbert | 2016. 12. 02.
Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?
A jól szituált, fiatal, magyar származású svájci Sacha Batthyány különösebb gondok, megoldandó problémák nélkül élte az életét, mígnem egy nap az egyik kollégája szembesítette őt...
Bak Róbert | 2016. 11. 28.
W. G. Sebald: Természet után
W.G. Sebald Természet után című kötetének megjelenése tipikusan az az eset, amikor nem tudom, hogy örüljek-e inkább vagy szomorkodjak; hisz egyfelől a német íróóriás az egyik legkedvesebb...
Bak Róbert | 2016. 11. 26.
Ljudmilla Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Az 1938-ban született Ljudmilla Petrusevszkaja több évtizede meghatározó alakja az orosz irodalomnak, mert bár annyi más íróhoz hasonlóan sokáig nem jelenhettek meg művei, de a nyolcvanas évek...
Bak Róbert | 2016. 11. 21.
Kamila Shamsie: Istent a kőben
Kamila Shamsie Istent a kőben című kötetébe szó szerint véletlen botlottam bele, ugyanis úgy érkezett meg postán, hogy nemcsak nem rendeltem meg, de sem a könyvről, sem az írónőről nem...
Bak Róbert | 2016. 11. 19.
Raduan Nassar: Egy pohár harag
A világirodalom tele van nagy rejtőzködőkkel, akikről szinte semmit nem tud a nagyérdemű (a leghíresebb minden bizonnyal Thomas Pynchon), vagy érthetetlen módon örökre elnémuló írókkal,...
Bak Róbert | 2016. 11. 14.
Nehezen viselem, ha a nagy szavak mögött nincs semmi sem a világon – beszélgetés Jászberényi Sándorral
Haditudósító, riporter, író, Afrikába és a Közel-Keletre kiküldött újságíró. Hemingway magyar követője, akit halálosan idegesít a posztmodern magyar próza. Világhírű alkotó, akit...
Bak Róbert | 2016. 11. 12.
Orhan Pamuk: A Piros Hajú Nő
2006-ban Orhan Pamuk első törökként nyerte el az irodalmi Nobel-díjat, többek között azért, mert műveiben egyszerre ötvözte egyedülálló módon a Nyugat és a Kelet kultúráját. Eddig,...
Bak Róbert | 2016. 11. 09.
Oravecz Imre: Ondrok gödre
Mielőtt egyetlen sort is írnék a most bemutatandó regényről, leszögezem, hogy Oravecz Imrét nemcsak a legnagyobb kortárs költőnknek, de összességében véve is az egyik legnagyobb magyar lírikusnak...
Bak Róbert | 2016. 11. 03.
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben
A Typotex Kiadót azért szeretem különösen, mert náluk mindig olyan remek könyvek jelennek meg, melyek szerzőiről korábban még sosem hallottam. Ezúttal sem történt másképp, mert a bolgár...
Bak Róbert | 2016. 10. 31.
Sofi Oksanen: Norma
Még évekkel ezelőtt olvastam a Tisztogatást, azt a művet, ami a szerzőjét, Sofi Oksanent világhírűvé tette, és mondhatom, hogy nagyon tetszett. Így persze tervben is volt, hogy olvasok még...
Bak Róbert | 2016. 10. 29.
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Mikor befejeztem Jászberényi Sándor első önálló prózakötetét, mely Az ördög egy fekete kutya és más történetek címet viseli, nemcsak abban voltam biztos, hogy a szerző az egyik legtehetségesebb...
Bak Róbert | 2016. 10. 26.
John Williams: Augustus
Az amerikai John Williams tavaly a semmiből, totális ismeretlenségből robbant be a magyar könyvpiacra, pedig ezt nem sok minden vetítette elő. Ugyanis a szerző már bő húsz éve halott, utolsó...
Bak Róbert | 2016. 10. 23.
Kim Leine: Kalak
Kim Leine első magyarul megjelent regénye, A Végtelen-fjord prófétái (mely egyébként elnyerte a „Mini Nobelnek” is nevezett, igen rangos Északi Tanács Irodalmi Díját is) elsősorban az...