search icon


Cikkszerző: Bak Róbert



Bak Róbert | 2016. 05. 07.

Závada Pál: Kulákprés

Závada Pál ha nem is a kedvenc kortárs magyar íróm, de mindenképpen a legkedveltebbek között van. Az összes eddig általam kézbe vett könyve (a Jadviga párnája, a Természetes fény és A...

Bak Róbert | 2016. 04. 27.

Nádas Péter: Egy családregény vége

Így, tizenvalahány évvel az első olvasás után, arra jutottam, hogy az Egy családregény vége számomra az emlékezés és a felejtés könyve. Na, ezzel elsőre nem is mondtam semmi újdonságot,...

Bak Róbert | 2016. 04. 23.

Thomas Bernhard: Békétlenség haszonbérbe

A szépirodalmat olvasókról is elmondható az a sokat ismételgetett frázis, hogy ahány ember, annyi féle; de mégis az emberek egy jelentős részének fontos az, hogy szimpatikus legyen neki a főhős,...

Bak Róbert | 2016. 04. 15.

Samanta Schweblin: Reményvesztett nők

Már évek óta szerepelt a személyes kívánságlistámon A madárevő (leginkább azóta, hogy egyszer egy könyvesboltban elolvastam Samantha Schweblin novelláskötetéből két novellát), de valahogy...

Bak Róbert | 2016. 04. 08.

David Albahari: Különös történetek

David Albahari a kortárs szerb irodalom hosszú ideje Kanadában élő „zászlóshajója” világszerte ismert regényeiről és elbeszéléseiről egyaránt; persze hazánkban pont nem ez a helyzet....

Bak Róbert | 2016. 04. 04.

Röhrig Géza: Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit

Sokáig gondolkodtam azon, elolvassam-e egyáltalán Röhrig Géza most megjelent kötetét, ugyanis mindenestül kívül akartam maradni a Saul fiát övező pozitív és negatív hisztérián, divaton....

Bak Róbert | 2016. 03. 31.

Dorthe Nors: Karateütés

Az utóbbi időkben már nagyon ritkán fordul elő az, hogy olyan író kötetébe botlok, akiről semmit sem tudok, vagy akinek legalább a neve ne lenne ismerős. De hát most ez volt a helyzet… Karateütés....

Bak Róbert | 2016. 03. 18.

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem

Bodor Johanna önéletrajzi ihletettségű regénye, memoárja, visszaemlékezése vagy korrajza (elég nehéz eldönteni a műfaját) a ’80-as évek Bukarestjébe és a még mindig dühöngő Ceauşescu-rezsim...

Bak Róbert | 2016. 03. 09.

Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka

Salman Rushdie már az 1980-as Az éjfél gyermekei című regényével örökre beírta magát az angol, valamint az egyetemes világirodalom aranykönyvébe, bár persze azóta is megjelent számos igen...

Bak Róbert | 2016. 02. 29.

Azt csinálom, ami érdekel – beszélgetés Horváth Viktorral

Egy könyv, mint összművészeti fúzió. Egy író, aki azt szeretné, ha az irodalmat újra úgy kezelnénk, mint régen – szabadon használva és alkalmazva, ahogy a többi művészetet. Az irodalom,...

Bak Róbert | 2016. 02. 22.

Horváth Viktor: Möbion

A könyv, mint műalkotás. Ez a szempont eddig sosem jutott az eszembe: a könyvekre eddig szinte csak papírra nyomtatott és a könnyen kezelhetőség érdekében bekötött szövegekre tekintettem....

Bak Róbert | 2016. 02. 17.

Héctor Tobar: A sötét mélyben

Talán nem véletlen, hogy a legtöbb kultúrkörben a Pokol vagy az Alvilág a föld alatt helyezkedik el, ugyanis ezektől a félelmetes, sötét, forró, nyirkos helyektől az emberek ösztönszerűen...

Bak Róbert | 2016. 02. 11.

Amikor írok, akkor bizony egyáltalán nem mosolygok – beszélgetés Dragomán Györggyel

Jó kedélyű író, aki nem fél szembenézni a sötétséggel. Technót és szárd hiphopot is hallgat írás közben, alkalmanként gitározik, ráadásul egy szintén neves kortárs szerző férje....

Bak Róbert | 2016. 02. 04.

Dragomán György: Oroszlánkórus

Mindig is kedveltem Dragomán György írásait, de igazán nagy kedvencemmé csak 2014-ben vált, mikor is hosszas hallgatás után megjelent tőle a Máglya, ami olvasás közben teljesen magával ragadott...

Bak Róbert | 2016. 01. 30.

Irvine Welsh: Ragasztó

Vannak olyan szerzők, akikről nem lehet azt elmondani, hogy teljesítményükkel közvetlenül a világirodalom élvonalába tartoznának, de az ember mégis imádja őket olvasni, és várja tőlük...

Bak Róbert | 2016. 01. 22.

Oravecz Imre: Távozó fa

Egész életművét figyelembe véve, Oravecz Imre a három kedvenc kortárs magyar szerzőm egyike (a másik kettő: Bartis Attila és Krasznahorkai László), ráadásul az ő esetében még az is javít...