Az utóbbi időkben már nagyon ritkán fordul elő az, hogy olyan író kötetébe botlok, akiről semmit sem tudok, vagy akinek legalább a neve ne lenne ismerős. De hát most ez volt a helyzet… Karateütés....
Bodor Johanna önéletrajzi ihletettségű regénye, memoárja, visszaemlékezése vagy korrajza (elég nehéz eldönteni a műfaját) a ’80-as évek Bukarestjébe és a még mindig dühöngő Ceauşescu-rezsim...
Salman Rushdie már az 1980-as Az éjfél gyermekei című regényével örökre beírta magát az angol, valamint az egyetemes világirodalom aranykönyvébe, bár persze azóta is megjelent számos igen...
Egy könyv, mint összművészeti fúzió. Egy író, aki azt szeretné, ha az irodalmat újra úgy kezelnénk, mint régen – szabadon használva és alkalmazva, ahogy a többi művészetet. Az irodalom,...
A könyv, mint műalkotás. Ez a szempont eddig sosem jutott az eszembe: a könyvekre eddig szinte csak papírra nyomtatott és a könnyen kezelhetőség érdekében bekötött szövegekre tekintettem....
Talán nem véletlen, hogy a legtöbb kultúrkörben a Pokol vagy az Alvilág a föld alatt helyezkedik el, ugyanis ezektől a félelmetes, sötét, forró, nyirkos helyektől az emberek ösztönszerűen...
Jó kedélyű író, aki nem fél szembenézni a sötétséggel. Technót és szárd hiphopot is hallgat írás közben, alkalmanként gitározik, ráadásul egy szintén neves kortárs szerző férje....
Mindig is kedveltem Dragomán György írásait, de igazán nagy kedvencemmé csak 2014-ben vált, mikor is hosszas hallgatás után megjelent tőle a Máglya, ami olvasás közben teljesen magával ragadott...
Vannak olyan szerzők, akikről nem lehet azt elmondani, hogy teljesítményükkel közvetlenül a világirodalom élvonalába tartoznának, de az ember mégis imádja őket olvasni, és várja tőlük...
Egész életművét figyelembe véve, Oravecz Imre a három kedvenc kortárs magyar szerzőm egyike (a másik kettő: Bartis Attila és Krasznahorkai László), ráadásul az ő esetében még az is javít...
Véleményem szerint a Park Kiadó a Mária testamentuma megjelentetésével a hazai könyvkiadás igen nagy adósságát kezdte el törleszteni, ugyanis Colm Tóibínnak, a mind a kritikusok, mind az...
Ha csak egyetlen szóval kellene jellemeznem Nathan Filer könyvét, A zuhanás sokkját, az az öntörvényű lenne. Mert hihetetlenül öntörvényű az, ahogy a fiatal író ehhez a kényes témához...
Talán nem én vagyok a legmegfelelőbb személy arra, hogy ajánlót írjak Garaczi László Egy lemur vallomásai sorozatának negyedik kötetéről, a Wünsch hídról, ugyanis nemcsak, hogy eddig nem...
Az Ian McEwannel való viszonyom hullámvasútszerűen alakult. Első olvasásom tőle, a Booker-díjas kötete, az Amszterdam volt, ami nem tetszett túlzottan; ezután sokáig nem is vágtam bele a magyarul...
Máig emlékszem arra, hogy egy évvel ezelőtt mennyit kerülgettem, rakosgattam, halogattam Tan Twan Eng díjnyertes könyvét, Az esti ködök kertjét. Bizonyos okokból (mert sosem olvastam korábban...
Miután 2009-ben (nincs mit szépíteni) hetek alatt küszködtem át magam a legendás kultíró, Thomas Pynchon óriásregényén, a szinte átláthatatlan és nagyban értelmezhetetlen Súlyszivárványon,...
