Főkép

Bár eddig már több mint ezer szépirodalmi alkotást olvastam, ám közülük csak elvétve volt sci-fi, magyar pedig mindössze egyetlenegy. Ennek fényében talán meglepő, hogy a 2016-os év egyik legszórakoztatóbb és legemlékezetesebb kötete számomra pedig éppen az az egy, a Möbion volt Horváth Viktor tollából. Azért is tartom roppant fontosnak azt, hogy ezt a kötetet újra kiadja a Magvető, mert az első, album formájú megjelenés bár gyönyörű volt, de a rendkívül húzós ára, és a roppant nagy mérete miatt minden bizonnyal sok olvasót elriasztott, és ezáltal nem jutott el ez az igazán különleges szöveg a szélesebb olvasóközönséghez. Hála a második kiadásnak, itt az újabb esély.

 

Horváth Viktorra jellemző, hogy a lehető legjobban kifacsarja a formákat és szokatlan szempontból közelít a történetekhez. Megszokhattuk ezt már a török hódoltság idején játszódó és oszmán főszereplőket középpontba állító Török tükörben vagy a sokszor paródia határán billegő Tankomban is. A Möbion esetében sincs ez másként. Ugyanis megint egy vitriolos humorú, rendkívül sok ismeretanyagot játékosan felhasználó és a műfaji határokat gyakran áthágó és elmosó műről van szó.

 

Aki először veszi kézbe ezt a kötetet, eleinte még azt sem igazán tudja belőni, hogy mit olvas. Eleinte olyan, mintha egy háborús sci-fit olvasnánk, amiben különböző hatalmak csapnak össze egymással a lehető legfejlettebb járműveket és fegyvereket bevetve, nyüzsögnek itt a furcsábbnál furcsább nevű és kinézetű lények, amelyeket kimondottan humoros és találó nevekkel illet a szerző (mint a rottendrakken). Aztán kezdünk rájönni, hogy ez az egész nem valami messzi-messzi galaxisban játszódik, hanem a Földön, a Föld alatt vagy éppen a Föld felett. Vagyis hamar megértjük, hogy a főszereplőnk, aki elmeséli drogmámorban átélt kalandjait, nem más, mint maga a Sátán, az Alvilág ura, aki azonban olyat tesz, amit senki nem várna el a derék Patástól…

 

Ki kell arra térnem, hogy ez a második megjelenés egy jelentősen átdolgozott és kibővített kiadás, ami bár megtartja az eredeti történetet és az eredeti szemléletmódot, de valahogy kerekebb, gördülékenyebb annál. Így mindenképpen érdemes elolvasni ezt a kötetet annak is, akinek már volt szerencséje az első megjelenéshez is. Természetesen ezt a könyvet is éppúgy tudom ajánlani, mint a korábbi, album alakút is, mert erre a humorra, gondolatiságra, jól átgondolt motívumhálóra és meglepő sztorira minden bizonnyal nagyon sokan vevők lehetnek.