Robert Seethaler: A trafikos

Véleményem szerint az egyik legnehezebb dolog az irodalomban az, amikor egyetlen, teljességgel átlagos életen keresztül próbálja meg bemutatni az író az emberi létezést egyszerre a maga általánosságában, ám egyúttal megismételhetetlenségében is. Ennek a „műfajnak” a non plus ultrája nálam egyértelműen John Williams Stoner című alkotása, de mindenképpen a legjobbak között említeném meg a színész / hegymászó / író Robert Seethaler Egy egész élet című művét is, ami az osztrák alkotót egy csapásra világhírűvé tette. Mivel nekem is tetszett az a vékony kis könyv, nem is volt kérdés, hogy olvasok-e még tőle valamit, ha alkalmam nyílik rá. És ez az alkalom az eredetileg 2012-ben kiadott, ám idehaza csak a közelmúltban megjelent kötettel, A trafikossal érkezett el.

A könyvbe nagy reményekkel vágtam bele, ám az érzéseim a végére kicsit felemásak. Persze óhatatlanul felmerül minden olyan esetben az, mikor a hazai kiadás egy adott szerző főművével indul, hogy a másodikként megjelentetett könyv gyengébb lesz, és nem üt akkorát, mint az első, és ez Seethaler esetében is igaznak tűnik. A trafikos egy számtalanszor feldolgozott korszakba – pontosabban a második világháborút közvetlenül megelőző időszakba – repít el bennünket, és a mű középpontjába egy tapasztalatlan és kissé tökkelütött vidéki fiút, az ő szerelmi életét, na meg a világhírű pszichológust, dr. Freudot teszi.

Seethaler ezúttal is egy tipikus hegyvidéki figurát állít a fókuszba, aki azonban most nem ragad egész életére a hegyekben, mint a korábbi könyvben, hanem Bécsbe kerül, ebbe a modern világvárosba, amely lüktet, tombol, él körülötte. És egy fiatalember számára mi lehet a legfontosabb? Hát persze, hogy a szerelem. Ami nem egyszerű dolog; nemcsak neki, másnak sem. Még magának a világhírű professzornak sem, aki dohányvásárlás közben ismerkedik meg ifjú hősünkkel, akihez idővel egyre közelebb kerül, és akivel egyre mélyebb eszmecseréket folytatnak a szerelemmel és más halálos témákkal kapcsolatban is…

A könyvnek talán a gördülékenység az egyik legfontosabb jelzője – az egész szöveg gyorsan és gond nélkül olvasható. Peregnek a párbeszédek, a történet pontosan felépített, az alakok jól átgondoltak, többször kikacsintunk a mára is, olyan szentenciák hangzanak el, amelyek a mai emberekhez szólnak, olyan motívumok villannak fel, amelyeket mindenki elvár egy ebben a korban játszódó regény esetében. Azonban ahogy haladunk előre a történettel, picit hiányérzete lehet az embernek, mert alig akad olyan, ami kimondottan egyedivé tudná tenni ezt a művet, olyan egyedivé, mint amilyen az Egy egész élet volt. Ám a színvonal természetesen még ebben az esetben is legalább „jó”, és komolyan semmi sem kifogásolható.

Ami leginkább tetszett ebben a regényben, az a miliő volt. A korabeli bécsi élet színes-szagos képe, és magának a trafikos létnek a bemutatása, az újságok, a dohány és a különböző ott kapható holmik leírása; az itt megforduló emberek kavalkádja és az az életérzés, ami ehhez a foglalkozáshoz párosult. Bár nem tartom igazán kimagasló alkotásnak A trafikost, de mégis tudom ajánlani azoknak, akiket érdekel ez a korszak, akiknek tetszett az osztrák szerző előző műve, vagy esetleg akik most szeretnének bepillantani az író világába. Ezzel a nem túl hosszú könyvvel azért érdemes lehet egy próbát tenni, hisz Robert Seethaler egy olyan alkotó, akit minél több embernek érdemes megismerni.