Zadie Smith: NW

Zadie Smith azon szerzők egyike, akiktől régóta szerettem volna olvasni valamit, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy ezt meg is tegyem (első regénye, a Fehér fogak már vagy egy évtizede hever a könyvespolcomon érintetlenül). De mivel ő az egyik legfelkapottabb és legelismertebb kortárs brit szerző, és csak jókat hallottam róla, nem vacilláltam azon, hogy kézbe vegyem-e legújabb kötetét, az idehaza nemrégiben megjelent NW-t. Így, olvasás után, az jut róla elsőként eszembe, hogy furcsa, különös, nyugtalanító kötet.

Maga a cím, az NW, London észak-nyugati részére utal, ahol négy helybéli egy-egy napját vagy akár egész életét követjük nyomon a nagyvárosi dzsungelben. Ezek a különféle származású emberek bár ugyanonnan indultak, és ugyanott is élnek, de gyökeresen más életutakat jártak be, más körülmények között élnek, másképp gondolkodnak – és mindannyiukat kihívás elé állítja a folyton pulzáló modern metropolisz.

Az első egységben az ír származású Leah életébe tekinthetünk be, amit egy látszólag jelentéktelen esemény hoz mozgásba: egy első ránézésre is drogosnak tűnő nő pénzt kér tőle taxira, de természetesen soha nem szándékozik azt visszaadni. Leah teljes naivitásával áll szembe a fekete, francia férjének racionalitása, vagy barátnőjének cinizmusa. Ebből az aprócska eseményből, és az arra adott reakciókból az írónő a férfiak és nők, a fehérek és feketék, a közép- és felső-osztálybeliek világlátását és gondolkodásmódját is be tudja mutatni, miközben hősnőnk egyre inkább kezd összeroppanni az élet elvárásai alatt.

A második egység főszereplője, Felix, ezzel éppen ellentétes utat jár be. A korábban drogfüggő és célnélküli férfi egyetlen napját követjük nyomon, de érződik, hogy minden gyengesége ellenére ő lehet az, aki képes talpra állni az angol fővárosban. Az első részhez hasonlóan itt sincsenek megmagyarázva a dolgok, csak sodródunk a fekete sráccal a napja során, és próbáljuk összerakni a darabokat; ki kicsoda, kivel miért beszél, és mi fog történni. Az első részben megkezdett történetmesélés itt már alig működik (ennek a napnak nincs története, nincs íve), de ugyanakkor ez a rész lehet a realizmus szerelmeseinek kedvence (nekem ez volt).

A harmadik egységben tovább roncsolódik és fragmentálódik a hagyományos értelemben vett történetmesélés, 185 apró darabkában (ezek némelyike mindössze 1-2 sor) kapjuk kézbe Leah-nak és gyerekkori barátnőjének, Keisha-nak az élettörténetét. Ezek már szó szerint csak történetszilánkok, amik között kapirgálva próbál az ember összerakni egy lehetséges történetet. Majd a negyedik egységben persze több szál is összeér, hogy ne legyen teljesen lezáratlan a regény.

Ebben a kötetben Zadie Smith egy igazán zseniális és sokoldalú íróként mutatkozik be, aki gond nélkül váltogatja a narrációt, a szerkesztésmódot, a szövegformákat és a nézőpontokat. Az NW bár ragyogóan mutatja be a modern London és néhány lakójának életét (talán a legélőbb, leghihetőbb kortárs London-regény), mégis inkább azok kedvence lesz, akik imádják az írói zsonglőrmutatványokat. Részemről még biztosan fogok olvasni a jamaicai származású szerzőtől.