Főkép

Posztmodern közhely, hogy a valóság (már amennyire a posztmodern esetében értelmezhető még ez a kifejezés) gyakorlatilag rekonstruálhatatlan, és a regényírónak mindenképpen engedményeket kell tennie annak érdekében, hogy létrejöhessen valamiféle történet. Az egyik legfelismerhetőbb írástechnikájú magyar szerző, Györe Balázs esetében nincs szó semmiféle engedményről, és az Amerikai grafit, ez a rendhagyó alkotás olyan távol van a hagyományos értelemben vett családregényektől, amennyire csak lehetséges. Ráadásul olvasni inkább munka, mint élvezet. És hogy ennek fényében ajánlom-e? Természetesen.

 

A kezdetekben, fülszöveg híján, teljesen vakon tapogatózunk ebben az alig 150 oldalnyi szövegben. Annyi világos, hogy a szerző 1989-ben egy halom papír, és jó pár számára érdekes dokumentumot őrző régi szekrény előtt ülve regénybe kezd. Aztán sorjázni kezdenek különféle dokumentumok, kéziratok, feljegyzések, emlékek, hogy ebből a rengeteg információból megpróbáljunk összerakni valamiféle történetet. Vagy egyáltalán rájönni arra, hogy kikről olvasunk, ki és mi lesz fontos a történetben, hova fog ez az egész kilyukadni, és mi köze mindehhez a szerzőnek?

 

És mint említettem, az író nem segít, nem tesz engedményeket. Az olvasóra van bízva, hogy kihámozzon valamit ebből a rengeteg információból. Hisz annyi emberről olvashatunk, és ráadásul olyan gyorsan követik egymást, hogy lehetetlen mindent megjegyezni. Én konkrétan papírfecnikre jegyezgettem fel fontosnak tűnő információkat, és összefüggéseket – épp úgy, mint a szerző vagy a szereplők egy része. És csak jöttek sorban a kérdések (gyakran azok, amiket Györe maga is feltett), kik ezek, mit tettek, mi a fontos, valóban ezt gondolták? Vagy ami sokszor még fontosabb: egyáltalán ki az, aki beszél, ki az, aki ezt gondolja, amit olvasok? Hisz az 1951-ben született szerző rendszerint még ezt sem súgja meg.

 

Aztán szép lassan, a különböző keresztlevelek, receptek, fényképleírások, képeslapok, hivatalos iratok tucatjait olvasva egyre inkább kezd életre kelni valami, amit talán egy családregény vázának nevezhetnénk, és ami végül elvezet Györe Balázshoz. Gyakorlatilag ugyanazt a munkát végezzük el, amit a valóságot rekonstruálni kívánó írónak kell. Mint mondtam, az Amerikai grafit inkább munka, mint élvezet.

 

Azonban mindenképpen megéri elolvasni azoknak, akik érdeklődnek például egy 19. századi család tagjainak, a 19-20. század fordulóján Amerikába érkező magyarok, vagy az államosításokat megélő emberek sorsa iránt. És bár érzésem szerint néhány irat, dokumentum talán felesleges ide (ételreceptek, amerikai nyelvleckék, a magyar szöveg angol fordítása), vagy legalábbis nem adnak hozzá semmi pluszt a szöveghez, de mégis nyugodt szívvel ajánlhatom Györe Balázs Amerikai grafitját, mert ezt olvasva talán megérthetjük, hogy milyen nehéz rekonstruálni a múltat, milyen nehéz történetet alkotni, és milyen nehéz dolga van az írónak azzal, hogy ha egy valóságon alapuló szöveget akar életre kelteni.