search icon


Cikkszerző: Bak Róbert



Bak Róbert | 2016. 12. 02.

Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?

A jól szituált, fiatal, magyar származású svájci Sacha Batthyány különösebb gondok, megoldandó problémák nélkül élte az életét, mígnem egy nap az egyik kollégája szembesítette őt...

Bak Róbert | 2016. 11. 28.

W. G. Sebald: Természet után

W.G. Sebald Természet után című kötetének megjelenése tipikusan az az eset, amikor nem tudom, hogy örüljek-e inkább vagy szomorkodjak; hisz egyfelől a német íróóriás az egyik legkedvesebb...

Bak Róbert | 2016. 11. 26.

Ljudmilla Petrusevszkaja: Rémtörténetek

Az 1938-ban született Ljudmilla Petrusevszkaja több évtizede meghatározó alakja az orosz irodalomnak, mert bár annyi más íróhoz hasonlóan sokáig nem jelenhettek meg művei, de a nyolcvanas évek...

Bak Róbert | 2016. 11. 21.

Kamila Shamsie: Istent a kőben

Kamila Shamsie Istent a kőben című kötetébe szó szerint véletlen botlottam bele, ugyanis úgy érkezett meg postán, hogy nemcsak nem rendeltem meg, de sem a könyvről, sem az írónőről nem...

Bak Róbert | 2016. 11. 19.

Raduan Nassar: Egy pohár harag

A világirodalom tele van nagy rejtőzködőkkel, akikről szinte semmit nem tud a nagyérdemű (a leghíresebb minden bizonnyal Thomas Pynchon), vagy érthetetlen módon örökre elnémuló írókkal,...

Bak Róbert | 2016. 11. 14.

Nehezen viselem, ha a nagy szavak mögött nincs semmi sem a világon – beszélgetés Jászberényi Sándorral

Haditudósító, riporter, író, Afrikába és a Közel-Keletre kiküldött újságíró. Hemingway magyar követője, akit halálosan idegesít a posztmodern magyar próza. Világhírű alkotó, akit...

Bak Róbert | 2016. 11. 12.

Orhan Pamuk: A Piros Hajú Nő

2006-ban Orhan Pamuk első törökként nyerte el az irodalmi Nobel-díjat, többek között azért, mert műveiben egyszerre ötvözte egyedülálló módon a Nyugat és a Kelet kultúráját. Eddig,...

Bak Róbert | 2016. 11. 09.

Oravecz Imre: Ondrok gödre

Mielőtt egyetlen sort is írnék a most bemutatandó regényről, leszögezem, hogy Oravecz Imrét nemcsak a legnagyobb kortárs költőnknek, de összességében véve is az egyik legnagyobb magyar lírikusnak...

Bak Róbert | 2016. 11. 03.

Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

A Typotex Kiadót azért szeretem különösen, mert náluk mindig olyan remek könyvek jelennek meg, melyek szerzőiről korábban még sosem hallottam. Ezúttal sem történt másképp, mert a bolgár...

Bak Róbert | 2016. 10. 31.

Sofi Oksanen: Norma

Még évekkel ezelőtt olvastam a Tisztogatást, azt a művet, ami a szerzőjét, Sofi Oksanent világhírűvé tette, és mondhatom, hogy nagyon tetszett. Így persze tervben is volt, hogy olvasok még...

Bak Róbert | 2016. 10. 29.

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Mikor befejeztem Jászberényi Sándor első önálló prózakötetét, mely Az ördög egy fekete kutya és más történetek címet viseli, nemcsak abban voltam biztos, hogy a szerző az egyik legtehetségesebb...

Bak Róbert | 2016. 10. 26.

John Williams: Augustus

Az amerikai John Williams tavaly a semmiből, totális ismeretlenségből robbant be a magyar könyvpiacra, pedig ezt nem sok minden vetítette elő. Ugyanis a szerző már bő húsz éve halott, utolsó...

Bak Róbert | 2016. 10. 23.

Kim Leine: Kalak

Kim Leine első magyarul megjelent regénye, A Végtelen-fjord prófétái (mely egyébként elnyerte a „Mini Nobelnek” is nevezett, igen rangos Északi Tanács Irodalmi Díját is) elsősorban az...

Bak Róbert | 2016. 10. 19.

Bruno Schulz: Fahajas boltok

Ha röviden akarnám jellemezni Bruno Schulz-ot, azt mondhatnám, hogy egy Krasznahorkai Lászlóba oltott Franz Kafka egy jó adag összehasonlíthatatlanul egyéni ízzel fűszerezve. Az általa használt...

Bak Róbert | 2016. 10. 15.

Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese

Az utóbbi években egy nagyon erős trend ütötte fel a fejét a magyar irodalom berkein belül: szép sorban, viszonylag rövid időn belül, egymást követve jelentek meg a szocializmus időszakában,...

Bak Róbert | 2016. 10. 10.

Andrej Nikolaidis: Az eljövetel

A most befejezett könyv volt az első olvasásom Andrej Nikolaidistől, ettől a görög felmenőkkel rendelkező montenegrói írótól, akiről korábban szinte semmit nem tudtam –  de abban már...