Nicole Flattery: Semmi különös

Mivel mindig is szerettem új, fiatal szerzőket megismerni (magyarokat és külföldieket egyaránt), gondolkodás nélkül belevágtam az ír irodalom egyik új nagy tehetségének kikiáltott Nicole Flattery debütáló regényébe, mely a Semmi különös címet viseli.

 

A könyv fülszövegből is megismerhető cselekménye mindössze annyi, hogy a tinédzser Mae tanulmányait félbehagyva a '60-as években elszegődik a híres–hírhedt Andy Warhol stúdiójába, hogy legépelje a művész és barátai beszélgetését, illetve bekerüljön az éjszakai életbe és eközben felnőtté váljon. Mindez izgalmasnak és érdekesnek hangzik, ám a könyvet olvasva hamar rájövünk, hogy a szövegből szinte teljes egészében hiányzik Andy Warhol és a hatvanas évek bemutatása. De akkor mégis mi marad benne? Szinte semmi.

 

Maga a kötet a kilencvenes években indul, amikor az immár középkorú Mae elveszíti édesanyját, akinek alkoholizmusa mindig is megkeserítette lánya életét. Aztán egy elcsípett a kérdésnek hála (arról beszélnek, hogy ki lőtte le Warholt) vissza is ugrunk az időben, hogy kiderüljön, Mae hogyan is került a férfi közelébe. Az alapszituáció és a csonka család bemutatása (a mindig is visszahúzódó lány, valamint az alkoholista és valószínűleg bipoláris édesanyja mellett egy jobbára csendes, háttérbe húzódó munkanélküli férfi alkotja a „családot") mindenképpen érdekes, ám ahogy fogynak az oldalak szinte nem történik semmi.

 

Amikor elérünk a nem túl hosszú kötet majdnem feléig, a lány egyáltalán még csak ekkor jut el egy igen érdekes módon a stúdióba, ahol egész nap gépelnie kell, és ahol megismeri a rá nagyban hasonlító Shelleyt, akivel barátnők lesznek. Mae-re mindkét dolog nagy hatással van, ám sajnos a legépelendő felvételekbe egy pillanatig sem „hallgathatunk" bele, a lány életét elvileg döntően befolyásoló Warhol is csak néhányszor villan fel a háttérben, Shelley pedig totálisan kiismerhetetlen. A környezet ráadásul csak olyan nagy vonalakban van ábrázolva, hogy a történet játszódhatna bármikor. 

 

„Tudtam, én is átalakulhatok. Az lehet belőlem, akit én találok ki. Megölhetem a korábbi önmagamat a teljesítményemmel, az itteniekre tett jó benyomással. Eszembe sem jutott, hogy azon a helyen minden lány erre törekszik."

 

Ennek következtében a Semmi különös leginkább egy fiatal lány felnövéstörténete, aki ekkor szembesül azzal, hogy az ember életében talán nincs is annyi lehetőség mint szeretné, illetve azzal, hogy az emberek többsége így vagy úgy, de szerepet játszik.

 

Azt hiszem, ezek után nem lep meg senkit, ha azt írom, számomra Nicole Flattery első regénye leginkább a kihagyott lehetőségek könyve, bár a szerzőben ezzel együtt is érzek némi potenciált.