Főkép

Mivel az utóbbi időben egyre több és több verset olvasok, igyekszem nagyon odafigyelni a friss megjelenésekre. Különösen akkor, ha egy olyan költőtől érkezik valami, akinek a költeményei már korábban is tetszettek. Pontosan ilyen alkotó az orosz származású, ám már jó ideje Lettországban élő Szergei Tyimofejev is, akinek első magyarul megjelenő kötetét a mindig igényes Prae kiadó jelentette meg az év elején.

 

A hazáját a putyini diktatúra miatt elhagyó szerzőről mindenképpen tudni érdemes, hogy rendkívül sokoldalú és modern alkotó, aki igyekszik közös platformra hozni az egymástól az olyan első ránézésre viszonylag távoli művészeti ágakat, mint a költészetet, az art-videókat, a zenét és a különböző performansz alapú művészeti előadásokat.

 

Ehhez képest vékonyka kötete, a Replika teljességgel hagyományosnak mondható, és pontosan azt a szinte cselekménnyel rendelkező, mindenféle bűvészkedés nélkül közérthető, rímtelen, ám ezzel együtt is nagyon is okos verseket hozza, melyeket annyira szeretek.

 

Költeményeit, bár stílusokban eléggé hasonlítanak egymásra, mégis rendkívüli sokféleség jellemzi, legyen az a végtelen irónia használata, egy-egy hétköznapi életkép vagy érzelem középpontba állítása, a groteszk szemlélet, vagy egy-egy jól kitalált szövegvégi csattanó.

 

Bogarak, gallyak

 

„Rossz ember lettem,

mindenhol csak a rosszat látom” – mondta nekem egy utas

egy távolsági buszon

egy csendes éjjeli beszélgetés során.

„A fákon a bogarakat látom,

a költészetben a tautológiát,

a politikusok beszédében a politikusok beszédét.

Talán nem tart örökké,

talán egyszer majd újra meglátom

a fákon az ágak kecsét,

a költészetben az árnyalatok nagyvonalúságát,

a politikusok beszédében a jövő lehetőségeit.

De egyelőre olyan vagyok, mint egy fal. De hát, ön is érti,

hogy ez csakis az én hibám. Hiszen a világ

még mindig annyira, annyira

csodálatos…” Elhallgatott, és csak bámult kifelé az ablakon

egy sötétben úszó magányos házra,

melynek néhány ablakában fény pislákolt,

és melyben, úgy tűnt, sorozatot néztek,

csokit ettek meg erős teát szürcsölgettek.

 

Bár a Replika az oldalszámot tekintve meglehetősen rövid, de ennek ellenére is egy igen erős és egyenletesen magas színvonalú alkotás. Úgyhogy aki belefut, semmiképpen se hagyja ki, mert Tyimofejev tényleg egy jelentős költőnek tűnik.