Jon Fosse: Valaki jön majd

A 2023-as irodalmi Nobel-díjas Jon Fosse szerencsére már idehaza is egyre népszerűbb, hiszen többek között olyan remek kötetei jelentek meg magyarul mint A másik név vagy a Reggel és este, bizonyítván milyen jó helyre is ment a világ legjelentősebb irodalmi elismerése. De az életműben épp ennyire fontos színpadi darabjai talán nem annyira ismertek, így nagyon is jó hír, hogy ismét kapható a Valaki jön majd című drámagyűjteménye a Polár Egyesület jóvoltából.

 

Összességében elmondható, hogy a szerző hangja éppen olyan markáns a drámáiban, mint a regényeiben, és természetesen a témái is hasonlóak. Alkotásaiban gyakran foglalkozik az emberi lélek mélyebb rétegeivel és a mindennapi élet kérdéseivel. Műveiben a cselekmény helyett az érzelmekre és a karakterek belső vívódásaira helyezi a hangsúlyt. Fosse munkáiban a hallgatás és a sejtések is fontos szerepet játszanak, hozzájárulva a drámai feszültséghez.

 

A szerző sokszor kiemeli az egyszerű emberi kapcsolatok fontosságát és az élet értelmét. Művészetének egyedisége és mélysége által Jon Fosse a próza mellett a kortárs dráma egyik igazán kiemelkedő alakja is.

 

A címadó darab valahol félúton van Samuel Beckett és Raymond Carver világai között, ám nagyon is fossei ízzel. A története mindössze annyi, hogy egy nem is annyira fiatal pár utolsó pénzéből megvesz egy világvégi, romos kis házikót, hogy itt „együtt, egyedül" lehessenek, ám hirtelen megjelenik a ház nem túl szimpatikus korábbi tulajdonosa. A férfi felbukkanása pedig nem csak a pár régóta meglévő konfliktusait hozza felszínre, de a modern emberben meglévő fenyegetettség érzését is.

 

„A név" mind közül talán a leghumorosabb, melyben egy tinédzser, és éppen nem kívánt gyermeküket váró pár kénytelen beköltözni a lány igen-igen furcsa szüleihez, amely nem csak jó pár kínos szituációt okoz, de ismét csak alkalmat ad arra, hogy nyilvánvalóvá váljanak ennek a nem túl stabil a kapcsolatnak a bőven meglévő hibái is.

 

Számomra a kötet egyértelmű csúcspontja az „Egy nyári nap" volt, melyben egy igazán bravúros időkezeléssel egymás mellé kerül a jelen, melyben egy idős asszony emlékszik vissza életének sorsfordító pillanatára, azzal a múlttal, melyben a nő még fiatal lányként elvesztette élete szerelmét, ám hogy pontosan miért, azóta sem tudja. Mivel ez a darab úgy épül fel, hogy az idős asszony passzív szereplőként „narrálja" a régi eseményeket, szinte olvasva is úgy hat, mint egy hihetetlenül erős elbeszélés.

 

„FIATAL BARÁTNŐ

Igen azt hiszem

megyek

 

FIATAL NŐ

Jó menj csak

 

IDŐS NŐ

Aztán elment

a fiatal barátnő kimegy jobbra

én meg álltam ott az ablak előtt

És amikor elment

a fiatal nő megint kitárja az ablakot

megint kinyitottam az ablakot

és álltam ott

hallgattam a hullámokat

Hallgattam a hullámok moraját

Hallgattam a hullámok moraját

ahogy csapkodtak

éreztem

hogy egymagam vagyok

hogy most már örökké egymagam leszek

Nem tudom meddig álltam ott

de álltam ott

Egyre csak álltam

és éreztem hogy kiürülök

kiürültem

mint a hullámok

és a sötétség”

 

Bár csak igen ritkán olvasok drámaköteteket, de az egyértelmű, hogy a Valaki jön majd darabjai világszínvonalú alkotások, melyek minőségükben felérnek Jon Fosse prózai műveihez is. Ennek tükrében természetesen bőszen és meleg szívvel tudom ajánlani ezt a gyűjteményt is.