A legkedvesebb íróim között már egy jó ideje ott van az ír származású zseniális stílusművész, Colum McCann, akinek olyan ragyogó köteteket köszönhetünk, mint a Hadd forogjon a nagyvilág,...
„Mikor az Éj Fénnyé válik És mögötte valami Allegória világlik; Nincsenek már szavai” Pedig Borbély Szilárdnak – aki úgy tűnik, végre elnyeri méltó helyét az irodalmi palettán,...
Néha bizony előfordul, hogy az ilyen-olyan okokból sokáig halasztgatott és sokáig kerülgetett könyvek fognak meg minket a leginkább és válnak meghatározó olvasmányélménnyé, és most bizony...
Öt évvel a Világló részletek megjelenése után, és nem sokkal Nádas Péter 80. születésnapja előtt azt hiszem a legtöbb irodalombarátot óriási meglepetésként érte a hír, hogy a szerző...
Ha jól számolom, az eddigi olvasói és kritikusi pályám során már közel kétezer szépirodalmi művet olvastam, és ez most azért különösen érdekes, mert ebből a közel kétezer műből minimum...
Az idehaza egyelőre teljességgel ismeretlen Andrés Barba pályája meglehetősen fényesen indult a 2000-es évek elején, melynek következtében a Granta magazin 2010-ben már a legígéretesebb fiatal,...
Az elmúlt hónapban, szinte napra pontosan nyolc évvel Borbély Szilárd tragikusan korán bekövetkezett halála után jelent meg az év – talán már most ki lehet jelenteni – legfontosabb magyar...
„A kiadónál azt suttogták, hogy Gene Paley-t megrémíti az irodalom. Nem ok nélkül. Először is: nem kelendő. Aztán meg joggal állíthatjuk, hogy olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre nem...
Mivel több okból kifolyólag is szeretem figyelemmel kísérni a fiatal hazai tehetségek munkásságát (recenzióíróként, a Merítés-díj zsűritagjaként és magánemberként is fontosak nekem),...
Így, az év végi újkönyv-dömping idején az a furcsa és kicsit meglepő helyzet állt elő, hogy pár hét alatt két egymásra több szempontból is (mind szerzőjüket, mind témájukat, mind tartalmukat,...
Apeirogon: „fn., megszámlálható végtelen oldallal rendelkező síkidom. A görög apeiron szóból: határtalan, végtelen. Emellett az indoeurópai per szótőből: próbálkozni, kockáztatni....
Ahogy visszaemlékszem Max Porter debütáló és az őt egycsapásra ismertté tevő kötetére (A bánat egy tollas állat) egy nagyon különleges és egyedi látásmódú könyv van előttem, amely...
Azt hiszem, vitathatatlan tény, hogy a 2018-as év egyik legjelentősebb hazai szépirodalmi megjelenése Bartók Imre Jerikó épül című monstruma volt, amely – egy mára már alaposan elkoptatott,...
Ha volt a megjelenése pillanatában megkérdőjelezhetetlenül klasszikussá váló szépirodalmi műve az elmúlt évtizednek, akkor az Borbély Szilárd 2013-as Nincstelenek című regénye, amely egyaránt...
Ahogy ezt a könyvet befejeztem, azon kezdtem gondolkodni, hogy tulajdonképpen milyen furcsa és különös az, hogy valaki egy ennyire könnyed, egyszerű és könnyen befogadható regényben, mint a...
Ha belegondolok abba, hogy az utóbbi idők talán egyetlen igazán instant klasszikusa, a Nincstelenek mennyire rányomta a bélyegét a kortárs magyar irodalomra – hogy mást ne mondjak, többek között...
