search icon


Címke: Jelenkor



Márton Rozália | 2019. 06. 14.

Varga Zoltán Tamás: A ​fényrajzoló

Varga Zoltán Tamás egészen különös könyvét tartom kezemben. Egy érzéki könyvet. Vagyis egy olyan könyvet, ami minden érzékünkre hat. Nemcsak fizikai létével, a papírlapok egyszerű felületével,...

Kovács Tímea | 2019. 06. 04.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella (2019)

„Amikor egy civilizáció már csak por és hamu, a művészet az egyetlen, ami fennmarad belőle.”   Margaret Atwood nagyon érzi az idők szavát. 1985-ben írta meg a nők kizsákmányolásáról...

Szabó Sarolta | 2019. 05. 30.

Edward St Aubyn: Patrick Melrose 2. – Ami kell / Végül

A Patrick Melrose történetét elmesélő első kötetről azt írtam, legszívesebben felhívnám a szerzőt, hogy megnyugtassam magam: a regényeiben lefestett események után is folytatódhat az élet...

Bak Róbert | 2019. 05. 10.

Tolnai Ottó: Szeméremékszerek

Bár a kortárs magyar irodalom jó ismerőjének tartom magam, de be kell vallanom, hogy eleddig egyetlen önálló Tolnai-kötetet sem olvastam, verseit viszont tucatjával. Így nem igazán tudtam,...

Szabó Dominik | 2019. 04. 23.

Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol-trilógia

„Így van ez, a nagy fényesség mély árnyékot vet, a nagy örömben pedig valahol mindig ott van a nagy boldogtalanság; úgy tűnik, az emberi boldogság mindig a penge élén táncol. Az élet...

Bak Róbert | 2019. 04. 18.

Misima Jukio: Egy maszk vallomásai

Bár a tragikus sorsú Misima Jukio az egyik legnagyobb és legnagyobb hatású japán író, mégis alig-alig szerepel a hazai köztudatban, pedig már több könyve megjelent idehaza is az 1924-ben született...

Bak Róbert | 2019. 04. 13.

Földényi F. László: Az eleven halál terei

Bár rendszerint nemigen olvasok esszéköteteket és a szépirodalom keretein sem igazán szoktam kilépni, de annyi jót és elismerőt hallottam már Földényi F. László legismertebb kötetéről,...

Bak Róbert | 2019. 03. 04.

David Foster Wallace: Végtelen tréfa

A tavalyi év végén megjelent Végtelen tréfa kétségtelenül az utóbbi idők egyik legtöbbet hivatkozott, (szó szerint is) legsúlyosabb és az irodalommal foglalkozók számára minden bizonnyal...

Uzseka Norbert | 2018. 12. 22.

Varró Dániel: A szomjas troll – Kis viking legendárium

Varró Dániel utóbbi jó pár verseskötetét kívülről tudom, legalábbis a gyerekeknek szólókat, mert hát a Mi lett hova? című inkább felnőtteknek íródott, s azt nem kellett annyiszor felolvasnom...

Kovács Tímea | 2018. 11. 12.

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

„Mint az szégyenszemre szokásommá vált, egy talk show-t néztem, azt a fajtát, amelyikben az emberek kiborítják a bilit. Manapság ez a divat, a biliborítás: az emberek kiborítják a maguk...

Bak Róbert | 2018. 11. 09.

Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv

Morten A. Strøksnes kötete, a Tengerkönyv az egyik legkülönlegesebb fúziós mű, ami az utóbbi időkben a kezeim közé került – ügyesen vegyíti ugyanis a tényirodalmat, az ismeretterjesztő...

Kovács Tímea | 2018. 10. 11.

Nathan Hill: Nix

„(…) magadban hordozod, egy üregben, ami minden igazságot tartalmaz rólad, úgyhogy semmi igazság nem marad ezen kívül. Az a reggel, amikor az anyád eltűnt, különösen mélyre le van fojtva...

Szabó Sarolta | 2018. 10. 08.

Edward St. Aubyn: Patrick Melrose – Nincs baj / Baj van / Van remény

Ismerős az az idézet Salingertől, hogy azok az igazán jó könyvek, amelyek elolvasása után legszívesebben telefont ragadnál, hogy felhívd az írót? Sosem értettem egyet vele – az igazán...

Bak Róbert | 2018. 10. 01.

Joan Sales: Csalóka dicsőség

Mindig is voltak olyan művek, amelyek bár a maguk irodalmában ikonikus rangra emelkedtek, de valamiért alig fordították le őket más nyelvekre, ezáltal nem kerülhettek bele a szélesebb köztudatba....

Bak Róbert | 2018. 09. 17.

Han Kang: Nemes teremtmények

Meggyőződésem, hogy Han Kang alkotása, a tavaly megjelent Növényevő egy igazi, hamisítatlan 21. századi klasszikus, melyben egyfelől megvan az a tipikus keleti íz és szemléletmód, amitől...

Uzseka Norbert | 2018. 09. 11.

Varró Dániel: Aki szépen butáskodik

Varró Dániel 2011 óta vezetett egy rovatot a Nők Lapja magazinban, melyben jobbára két hetente (heti lap lévén majd` minden második számban) mesélt a fiairól – az elején még csak az egy...