Főkép

Miután a Jelenkor kiadónál végre megtalálta méltó helyét, idén is folytatódott a Borbély Szilárd életműsorozat, mégpedig a szerző egyik leginkább megterhelő kötetével, mely A Testhez címet viseli. A debreceni alkotó ezzel az eredetileg 2010-ben megjelent művével végtelenül sokféle módon nyúlt hozzá a neki mindig is roppant fontos testiség, testben létezés témaköréhez.

 

„Hozzád beszél a Test, amely / a nyelvnek hordozója”

 

Borbély ebben a 160 oldalban nem csak – ahogy az alcím is megelőlegezi – különféle ódákat és legendákat tár az olvasói elé, de megidézi a Biblia, a Talmud vagy éppen az ókori görög hitvilág szövegeit is, hogy versei egy-egy motívumát egymásra építve jusson el egyik verstől a másikig. A szerző szövegei ezen kívül is rendkívül sokfélék, hiszen találkozhatunk itt végtelen transzcendens vagy éppen meglepően rímes versekkel, de prózaversekkel is szép számban.

 

  1. 4. [A Szakadék]

 

Szívemben nincs hit – nincs szeretet –

nincs bizalom – de olyan sok fájdalom van –

a vágyakozás fájdalma – annak fájdalma,

hogy nem kellek. – Lelkem teljes erejével

kívánom – és mégis borzalmas szakadék

van közöttünk.

 

Ugyanilyen sokféleség figyelhető meg a kötet témái között is, hiszen szerepel itt  többek között tipikusan női sorsokat megjelenítő alkotás, anyaságról, gyermekszülésről vagy éppen vetélésről szóló darab, de fontos szerepet kap még a II. világháború és a holokauszt, a zsidó lét árnyoldalai, és az emberi kiszolgáltatottság egyéb helyzetei is. Ezek a szövegek többnyire végtelenül sokkolók, húsbavágók és kegyetlenek, még akkor is, ha sokszor csak már korábban több helyen is olvasott archetipikus történeteket mondanak vissza.

 

Borbély Szilárd ezen műve véleményem szerint nem csak azért fontos darab, mert a szerzőre mindig is jellemző végtelenül nagy mesterségbeli tudással íródott, de azért is, mert felhívja a figyelmet arra, mindannyian egy – rendkívül sérülékeny és törékeny – testben létezünk, amit azonban egészégesen, békében vagy viszonylagos jólétben élve hajlamosak vagyunk elfelejteni. Pedig nagyon nem kellene. A Testhez ismét egy szinte hibátlan alkotás, amellyel nem igazán lehet mellélőni, de arra fel kell készülni, hogy az olvasás után még napokig nyomasztani fog.