search icon


Cikkszerző: Bak Róbert



Bak Róbert | 2017. 06. 07.

Javier Marías: Rossz kezdet

Javier Marías évek óta az egyik legnagyobb Nobel-esélyes és talán a legismertebb kortárs spanyol szerző, de én nemcsak emiatt örültem annak, hogy végre új könyvvel folytatódik a hazai életműkiadása,...

Bak Róbert | 2017. 05. 30.

Graham Swift: Anyák napi kimenő

Van valami végtelen, utánozhatatlan elegancia és könnyedség, ami a brit szerzők sajátja, és ami miatt mindig jó olvasni őket. Az Anyák napi kimenő is ilyen, az 1949-ben született szerző olyan...

Bak Róbert | 2017. 05. 27.

Paulus Hochgatterer: Az élet édessége

Néha jó dolog, hogy ha az ember kilép a komfortzónájából, mert olyan művekbe is belefuthat, amelyeket normál esetben nem is venne kézbe. Ezt azért is mondom, mert alapesetben nem vagyok egy...

Bak Róbert | 2017. 05. 24.

Hiraide Takasi: A macskavendég

Minden bizonyára sokan észrevették már, hogy az egyes könyvek befogadhatóságnak igen nagy köze van ahhoz, hogy az adott ország, amelyikből az írójuk származik, földrajzi és főleg kulturális...

Bak Róbert | 2017. 05. 20.

Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba

Nagyon kevés kortárs költő van, akinek odafigyelek legújabb megjelenéseire, de az biztos, hogy Nádasdy Ádám köztük van. Legutóbbi kötete óta (Verejték van a szobrokon) nem kevesebb, mint...

Bak Róbert | 2017. 05. 17.

Slobodan Tisma: Bernardi szobája

A most bemutatandó kötetbe egészen furcsa módon futottam bele. Történt ugyanis, hogy rákerestem egyik kedvenc (ám Magyarországon szinte teljesen ismeretlen) írómra, Aleksandar Tismára, és...

Bak Róbert | 2017. 05. 12.

Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung

Miután befejeztem Dorthe Nors Tükör, index, kuplung című regényét, két gondolat fogalmazódott meg bennem. Az egyik, hogy az ember hiába feltételezi azt, hogy jól ismeri magát, mindig érik...

Bak Róbert | 2017. 05. 09.

Nádas Péter: Világló részletek

A neves román szerző, Mircea Cărtărescu egy interjúban úgy fogalmazott, hogy saját magát nem feltétlenül írónak, hanem inkább „Cărtăresculógusnak” tartja, hisz minden, amit ír, valamilyen...

Bak Róbert | 2017. 05. 05.

Bill Clegg: Volt valaha családod

Bill Clegg neve nem igazán csenghet ismerősen a hazai körökben, ugyanis az általam most olvasott, a Man Booker-, illetve a Nemzeti Könyvdíjra is jelölt Volt valaha családodon kívül nem jelent...

Bak Róbert | 2017. 05. 01.

Han Kang: Növényevő

A nemrégiben átalakult Nemzetközi Man Booker-díj a hazai olvasók számára is ismerős lehet, hiszen ezt a Nobel-díj utáni talán legrangosabb kitüntetést Krasznahorkai László is megkapta 2015-ben,...

Bak Róbert | 2017. 04. 22.

Kun Árpád: Megint hazavárunk

A 2014-es, Boldog északkal elnyert Aegon-díjáig nekem Kun Árpád tökéletesen ismeretlen figura volt, annak ellenére, hogy már az előtt is jelentek meg könyvei szép számmal. De akkor olyan egyöntetű...

Bak Róbert | 2017. 04. 19.

Száraz Miklós György: Az álomvadász

Száraz Miklós Györgyöt az olvasók jelentős része valószínűleg a barokkosan tekervényes óriásmondatokból építkező Lovak a ködben című regényéért kedvelte meg, és bár az idei Könyvfesztiválra...

Bak Róbert | 2017. 04. 16.

Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula

A vártnál sokkal nagyobb élmény volt Somogyváry Gyula könyve, pedig az elejétől a végéig tisztában voltam kisebb-nagyobb hibáival – de valahogy mégis működött, vitt, sodort magával megállíthatatlanul. A...

Bak Róbert | 2017. 04. 05.

Raduan Nassar: Kőbe vésve

Mint az Egy pohár haragról írt korábbi ajánlómban már említettem, Raduan Nassar egyike a világirodalom nagy rejtőzködőinek és (úgy néz ki) alkotói szempontból még életükben örökre...

Bak Róbert | 2017. 04. 03.

Leginkább a hétköznapjainkat féltem – beszélgetés Kálmán Gáborral

Legutóbbi regényed, A temetés véleményem szerint a velünk élő történelemmel és a korábbi generációkkal való szembenézés könyve. De mi, hétköznapi emberek, mennyire néztünk szembe...

Bak Róbert | 2017. 03. 31.

Radu Ţuculescu: Öregmama történetei

Az utóbbi időkben nagyon megszaporodtak idehaza a Magyar Faluról szóló könyvek, melyekben közös, hogy szinte egymásra licitálva, és szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat középpontba állítva...