Főkép

Azt hiszem, senkinek nem kell különösebben bemutatni Krusovszky Dénest, aki elsősorban regényei révén (Akik már nem leszünk sosem, Levelek nélkül) vált az utóbbi időkben a hazai olvasók kedvencévé, és aki - nem mellesleg - termékeny költő is. Az idei évben ismét csak ez utóbbiként alkotott, hiszen néhány hete jelent meg tőle az Életrajzi kísérletek, amelyben - ahogy címből is sejthető - az életrajziság és a kísérletező kedv dominál.

 

Tökéletesen érezhető, hogy a szerző új formák, meglepő variációk révén próbálta meg feldobni és változatossá tenni az új kötetét, amelyben ennek köszönhetően akadnak teljességgel hagyományos versek, de olyanok is, amelyekben elsősorban a forma vagy az ötlet dominál. A megvalósítás pedig talán ennek is köszönhetően meglehetősen hullámzó minőségű.

 

 

 

 

 

 

/ Túl szép lesz

 

Túl szép minden ahhoz,

hogy elmondjuk,

ha elkezdjük elmondani,

túl szép lesz,

lemerült a telefonom,

amikor ezt beleírtam,

és utána már nem emlékeztem rá,

miről is jutott eszembe,

a nagyapám építésvezető volt

annál az öntözőcsatornánál,

aminek a partján először láttam

egy lány mellét úgy,

hogy nem kellett lesekednem,

de nem erre gondoltam,

ez csak most jutott eszembe,

nem tudom, miről,

túl szép volt a melle,

hogy el tudnám felejteni,

és a csatornapart is szép volt,

szép munkát végzett a nagyapám csapata,

ahogy elkezdem elmondani,

túl szép lesz.

 

Engem elsősorban azok a darabok fogtak meg, melyek a hagymányosabb formákban íródtak, és amelyekből kiviláglik, hogy milyen múltja, milyen emlékei vannak a hajdúsági születésű alkotónak, aki hiába mond fel sokunk életéből ismerős jeleneteket, teszi mindezt úgy, hogy az bárki számára tökéletesen átélhető legyen, ám ettől még megmarad benne az egyedi is. Ezek a versek a kötet közel felét teszik ki, ám amikor a formának kellene dominálnia, az véleményem szerint nem mindig működik. Így kissé öncéllúnak hatottak az olyan megoldások, melyekben a szöveg például a „nézés súlyától" oldalra dől, kör alakban íródik, vagy például csak tükör segítségével olvasható (nekem sikerült nélküle is).

 

De ezzel együtt is tudom ajánlani a kötetet, elsősorban azoknak, akik a költészetben szeretik a formai kísérletezést, de azoknak is, akik szeretik, ha egy-egy vers mögött érezhetően ott lüktet a megélt valóság.