Főkép

Az idei évben valahogy gyakrabban sikerül kizökkennem az irodalmi komfortzónámból, így időről időre a kezembe akad egy-egy sci-fi, krimi vagy éppen jelen esetben egy szórakoztató novellagyűjtemény. Bevallom őszintén eddig nem olvastam és igazából most sem terveztem olvasni Rényi Ádámtól, ám ha már eljutott hozzám az Erika néni nekifogtam, és milyen jól tettem!

 

Ebben az alig 200 oldalas, nagy betűkkel és szellős sortávolságokkal szedett kötetben pontosan 30 rövid történet található (ahogy ebből már sejthető, jelen esetben amolyan „egypercesekkel" van dolgunk), és mindegyikükről elmondható, hogy megfogalmazásuk a lehető legegyszerűbb és legközérthetőbb, kevés szereplőt mozgatnak, képesek az érzelmekre hatni (abszurdak, viccesek vagy éppen szomorúak), és rendszerint egyetlen többé-kevésbé kitalálható csattanóra vannak kihegyezve.

 

A Rényi-novella tehát egyáltalán nem bonyolult, és talán nem sorolható a magasirodalomhoz (persze már ez a pongyola megfogalmazás is roppant képlékeny) sem, ám cserében valahogy mindig hiba nélkül működik. Jók a könnyű kézzel felvázolt karakterek, ötletesek a vicces vagy éppen brutális fordulatok, és a politikai-társadalmi kikacsintások is pontosan annyira vannak karikírozva, hogy olvasva komikusnak hassanak, ám tökéletesen érezhető legyen belőlük napjaink Magyarországának abszurditása.

 

Megmondom őszintén, nem csak az itt szereplő szövegek magas száma miatt nem igazán tudok kedvenceket kiemelni, hanem azért is, mert olyan egyenletes színvonalon íródtak, ami igazán ritkaságszámba megy. A teljesség igénye nélkül találkozhatunk itt egy könyvheti dedikáláson kínos helyzetbe kerülő íróval, egy, a soha nem látott apjával váratlanul találkozó pincérnővel, egy nagyival, aki véletlenül porszívó helyett egy időutazó masinát rendel házhoz, egy házaspárral, akik kimondottan rendhagyó megoldást találnak arra, hogyan szerezzenek saját lakást, vagy akár egy államtitkárral, aki mindent megtesz, hogy miközben lerohasztja az általa favorizált turbószittya darabokkal a magyar kultúrát, közben azért a saját zsebét is degeszre tömje.

 

Azt hiszem, az Erika néni éppen az a kötet, amely azonnali kikapcsolódást nyújt, így nyugodtan el lehet olvasni mondjuk két komolyabb darab között, így tudnám ajánlani a fajsúlyosabb szépirodalmat kedvelőknek is, azoknak meg pláne, akik egy kötetet főleg a szórakozás kedvéért vesznek kézbe.