Főkép

Sajnos vagy szerencsére (nézőpont kérdése) eljutottunk oda, hogy a most megjelent Sunset Parkkal szinte mindegyik Auster kötet magyarul is elérhető, így gyakorlatilag mindenki hozzáférhet a nemrég elhunyt amerikai alkotó teljes életművéhez. Ami már csak azért is nagy dolog, mert lehet, hogy az 1947-es születésű szerző szinte minden művében ugyanazokat a sablonokat használta fel, de tette ezt úgy, hogy a 15. kötetét is pont ugyanolyan élvezettel tudjuk olvasni, mint az elsőt.

 

Ha nagyon címkézni akarnék, akkor a Sunset Park leginkább a múltbéli hibák, a rejtőzködő remény és a mindig nehéz újrakezdés regénye, melynek hátterét a 2008-as gazdasági világválság adja. Bár a most megjelent kötet jóval több főbb szereplőt állít középpontba, mint megszokhattuk, de közülük a legfontosabb az a Miles Heller, aki saját lelkiismerete és családja véleménye elől menekül évek óta (tinédzser korában ő okozta a mostahatestvére halálát, és azóta sem képes tisztázni magában, hogy mindezt szándékosan vagy véletlenül tette), ám hosszas bujkálás után úgy alakul az élete, hogy kénytelen hazatérni szülővárosába, az Austernél mindig kiemelt figyelmet érdemlő New Yorkba.

 

Mivel pénze nincs túl sok, kapóra jön számára egy régi barátja ajánlata, aki két társával együtt önkényesen elfoglalt egy üresen álló épületet, így hősünk beköltözik hozzájuk negyediknek. Az író szép lassan bemutatja nekünk az összes itt lakó problémáját, így akad itt egy örökösen lázadó zenész, aki elsősorban ideológiai okok miatt választja ezt az életet, egy kapcsolati válságban szenvedő értelmiségi, aki itt próbálja megírni a PhD disszertációját a II. világháború után gyökeresen megváltozó amerikai társadalomról, valamint egy lelkileg meglehetősen instabil művész, aki még csak most keresi az utat önmagához.

 

De ugyanígy kitekintést kapunk Miles szüleire is, akik színészként és könyvkiadóként nem csak a saját szakmájukban előforduló kihívásokkal küszködnek, de azzal is, hogy mit kezdjenek az évek után végre felbukkanó fiúkkal. Ahogy látható, itt mindenkinek megvan a maga problémája, és Auster arra keresi a választ, hogy egy–egy apróbb múltbéli kihágás és az azt követő bűnhődés után miként és mennyire lehetséges az újrakezdés, illetve ami még fontosabb, a visszatérés az egykori életünkhöz.

 

Az olvasó remek karakterekkel és remek fordulatokkal találkozhat a Sunset Park lapjain, amely ügyesen vet fel fajsúlyos kérdéseket, ám kerüli azt, hogy ezekre túlontúl egyszerű és túlságosan hollywoodi válaszokat adjon. Tehát ismét csak gazdagodtunk egy jobban sikerült Auster kötettel, amely remélhetőleg minél több irodalombaráthoz el fog jutni.