Főkép

Néhány hónappal ezelőtt a Magvető kiadó elindította a rendkívül érdekes Határhelyzetek című sorozatát, melyben többnyire - a címből is kitalálható módon - a különféle határhelyzetek állnak a középpontban. Ennek révén ismerhettük meg többek között a tavalyi év egyik legjobbját, az ukrán Zsadantól A diákotthont, vagy a katalán Solától a Gátakat, és ennek révén érkeztünk el idén az idehaza azt hiszem, teljességgel ismeretlen norvég költőig, Tone Hødnebøig.

 

Persze a versek általában mindig megfoghatatlanabbak és nehezebben értelmezhetők, mint a próza, de a jelen esetben azt hiszem, ez az evidencia még hatványozottabban igaz. A Jótállás az igazságért költeményei bár önmagukban külön-külön talán nem túl bonyolultak, de mint nagy egység egyben egészen furcsa elegyet alkotnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

Nulla

 

Túl későn jöttem, vagy túl korán,

sosem éppen jókor,

lehetetlen:

a folyó folyik, vagy a víz?

 

A halál és az élet nem ugyanannyit nyom,

a lélek súlya 21 gramm.

A nulla semmi,

a végtelen egy szám.

 

Maga a kötet három egységre tagolódik, az első és a harmadik számozott darabjai így vagy úgy, de összefüggenek egymással, még a középső rész versei címmel ellátottak és többnyire önmagukban egyedül is megállnak.

 

Összességében elmondható, hogy Hødnebønél sosem lehet előre tudni, hogy mi következik, hiszen lehet, hogy északi költőként az egyik szövege a norvég tájról szól, de a következő már mondjuk gyermekkori emlékekről. Aztán jöhet egy elmélkedés a női létről, majd egy tudományos témájú darab, aztán egy politikai. Lehet ez így kicsit furcsának tűnik, de egészet egybeolvasva azonban meglepően jól működnek együtt ezek a sokféle témát feldolgozó darabok.

 

Használati utasítás/piszkozat

 

A jövő nem határozza meg a jelent.

Minden megfigyelőt egy kibernetikai rendszer

részének tekinthetünk,

amely magában foglalja

a megfigyelt területet is.

Az információ úgy áramlik a rendszerekben,

mint a villanyáram az áramkörökben.

A tapasztalataid összege egyenlő

az álmaid összegével.

 

Bár ez a kötet így is messze áll attól, hogy kedvencem legyen, de a témái sokfélesége és különlegessége miatt mégis egy messzemenően ajánlható darabnak tartom ezt a vékonyka skandináv könyvecskét.