Főkép

Aki rendszeresen követi az írásaimat, az jól tudhatja, hogy mindig is szívesen olvastam pályakezdők alkotásait, így a nyári uborkaszezonban egy pillanatig sem gondolkoztam azon, hogy kézbe vegyem-e az 1988-ban született Layla Martínez debütáló kötetét, amely magyarul a Szú címmel jelent meg.

 

A fiatal szerző igazán érdekes módon dolgozta fel hazája elmúlt nyolc évtizedét, hiszen egy horrorba oltott bosszútörténet révén próbálta meg feleleveníteni Spanyolország közelmúltját a polgárháború idejétől kezdve a Franco-féle rezsimen át egészen a demokratikus változásokig.

 

„Ahogy átléptem a küszöböt, a ház rám vetette magát. Ez a nagy halom tégla és mocsok mindig ugyan azt műveli. Bárkire lecsap, aki beteszi ide a lábát; addig szorongatja a gyomrát, míg végül a szuszt is kipréseli belőle. Anyám sokszor mondogatta: ez a ház az oka; hogy kihullanak a fogaink, a belünk meg kiszárad; de anyám rég elment innen, nem is emlékszem már rá. A nagyanyámtól tudom, hogy ezt mondogatta, de felesleges volt elmesélnie, észrevettem magamtól is. Ebben a házban kihullik a fogad meg a hajad, lemállik a húsod, és ha nem vigyázol, csak vonszolod magad ide-oda, vagy ágynak dőlsz, és soha többé nem kelsz fel onnan."

 

A szűk 200 oldalas történetet két nő, egy nagymama és lányunokája meséli el felváltva, akik mindketten - gyaníthatóan életük végéig - be vannak zárva abba a házba, amely már négy generáción át tönkretette a családot. Jelen esetben tényleg egy olyan épületről van szó, amelynek szinte saját akarata van, és amelyben csak úgy hemzsegnek a nem éppen jóindulatú szellemek. A könyv első része gyakorlatilag magyarázatok nélkül dobja be az olvasókat ebbe a horrorisztikus világba, amelyben ez a két nő élni kényszerül. Aztán ahogy szépen egymás után váltják egymást az elbeszélők, lassan kirajzolódik a múlt és a jelen, valamint arra is választ kapunk, hogy miért olyan a ház, amilyen.

 

Mivel egy első könyvről beszélünk, nem túl meglepő, hogy azért bőven akadnak hibák és következetlenségek, példának okáért Martínez sokszor képtelen tartani az arányokat, így a történet eleinte egy nem túl eredeti szimpla horror, majd egy igazán érdekes családtörténet, hogy végül aztán egy jelenkori bosszútörténetben állapodjon meg. Azonban a szerző mentségére legyen mondva, mindez nem rontja el ezt a kisregényt, hiszen azért minden egyes szintje élvezhető így is.

 

Szóval aki szeretne olvasni egy olyan kötetet, amely - ha nem is hibátlan, de cserében - sodró lendületű, kiszámíthatatlan és kellően merész, akkor az bátran tegyen próbát a spanyol Martínez vékonyka debütáló művével. Véleményem szerint, megéri a befektetett energiát.