Főkép

Most kezdhetném a szokásos dohogásommal, miszerint mennyire nem ismerjük a szomszédos országok irodalmát, de inkább hagyom. Azt hiszem, ez a helyzet nem nagyon fog változni. Mert most őszintén, ki hallott már Octavian Sovianyról? Minden bizonnyal csak nagyon kevesen, pedig az 1954-es születésű szerző a kortárs román líra egyik vezető alakja, aki éppen a most bemutatandó Magellán sarka című művével néhány évvel ezelőtt elnyerte a legjobb verseskötetnek járó díjat.

 

Ha el szeretnénk helyezni Sovianyt egy képzeletbeli palettán, akkor talán leginkább Petri Györgyhöz tudnám hasonlítani, hiszen ezen kötete alapján éppen olyan karakán, szókimondó és semmiféle társadalmi, politikai tabutól meg nem riadó alkotónak tűnik, mint a hozzá némileg fizimiskában is emlékeztető egykori magyar szerző.

 

A majd 200 oldalas Magellán sarka valódi és képzeletbeli utazások tárháza, melyben nem csak a jelenkor és a régmúlt román vidékeit járjuk be, de az európai kultúra és történelem számos egyéb terét is. Az első két nagyobb egysége a román tájakon bolyongva ad lehetőséget útleírásokra (zömében isten háta mögötti, eldugott falvakban járunk), majd kilépünk a távolabbi, gyakran egészen groteszk szempontból ábrázolt helyek és témák felé.

 

a kis franz kafka iskolába megy

 

Az iskolába vezető úton

az aranyosok sikátorán lefelé

a kis franz kafka

megállt beszélgetni

egy teknősbékával.

„Nem is tudom

miért beszélgetek veled.

csúnya vagy és hülye”.

„Haham, és sokkal

öregebb vagyok nálad

majdnem 400 éves vagyok

és meg tudom jósolni a jövőd.

Sokszor átmész majd

a károly parkon az iroda felé

a kis, rovarszerű lábacskáiddal.

egyszer csak a gégédbe szúrt

műanyag csövet viselsz majd

és a szeméremcsontod fölé

cipész árral lesz odatetoválva

apád pár

életigazsága

egyébként

ez okozza majd

halálod.

A dolgok jó

oldaláról pedig,

elenyésző sikered

lesz a nőknél

és még

doktori címet

is szerzel.

Most,

hogy megjósoltam jövődet

nem adnál nekem

egy friss

saláta levelet?

 

Sovianynál sosem tudhatjuk, hogy merre fogunk kanyarodni, így járunk többek között Budapesten, Amszterdamban, Londonban vagy éppen Szarajevóban. De ugyanúgy nem tudhatjuk előre, hogy ki lesz a főszereplő: egy festő, egy történelmi vagy éppen irodalmi alak, vagy akár egy-egy hétköznapi figura.

 

Megmondom őszintén, nagyon közel állt hozzám ez a karcos, keresetlen, sokszor akár egészen szabadszájú hangvétel, amely a szerző sajátja, aki egyszerre virtuóz nyelvileg, épít be óriási tudást műveibe, de mindezt úgy, hogy közben mindvégig közérthető marad. A Lector kiadó egészen ragyog szerzőt tett magyarul elérhetővé, így nagy kár lenne, ha elsikkadna ez a kötet. Én mindenesetre drukkolok neki!