search icon


Cikkszerző: Bak Róbert



Bak Róbert | 2018. 06. 26.

Clarice Lispector: Minden történet

Irodalmi közhely, hogy vannak olyan könyvek, amelyek súlyukkal (és itt természetesen nem a fizikai paramétereikre gondolok) „beszakítják maguk alatt az asztalt”. Gondolhatunk itt a Súlyszivárványra,...

Bak Róbert | 2018. 06. 19.

Mathias Énard: Mesélj ​nekik csatákról, királyokról és elefántokról

Mathias Énard az utóbbi időkben elképesztő gyorsasággal, mindössze néhány év leforgása alatt vált nemcsak francia, de a világirodalom egyik legmeghatározóbb alakjává is. Erről szerencsére...

Bak Róbert | 2018. 06. 13.

Kazuo Ishiguro: Noktürnök

Már korábban említettem, hogy Kazuo Ishiguro egy olyan író, akinek nyugodt szívvel oda lehetne adni a Nobel-díjat, mert nemcsak hihetetlenül magas szinten,  fajsúlyos témákat boncolgatva, ám...

Bak Róbert | 2018. 06. 06.

Jim Crace: Az utolsó aratás

Több mint ezer elolvasott szépirodalmi kötettel a hátam mögött nem akarom azt állítani, hogy minden egyes alkotásra tisztán emlékszem, vagy mindegyikről hosszan tudnék mesélni, de az biztos,...

Bak Róbert | 2018. 06. 01.

Oravecz Imre: Héj

Mivel Oravecz Imre az egyik legragyogóbb és legszínvonalasabb magyar szerző, és mivel ő az egyik hazai kedvencem is, nem sokat gondolkoztam azon, hogy bevállaljam-e a Magvető kiadóhoz kerülő...

Bak Róbert | 2018. 05. 23.

Martin Walser: Kényszervirágzás

Martin Walser már hosszú évek óta egy olyan alkotó, akitől olvasni szerettem volna valamit, de mindezidáig valahogy nem jött össze. Pedig nem akárkiről van szó, hisz a 91 éves szerző az egyik...

Bak Róbert | 2018. 05. 18.

Jaume Cabré: A Pamano zúgása

Bár a katalán Jaume Cabré csak viszonylag soká, pályája késői szakaszára jutott el azokhoz a zseniális, kevert és változatos narrációjú, időben ide-odaugráló és több szálon futó történeteket...

Bak Róbert | 2018. 05. 08.

Nem a szöveg csap be minket, hanem mi csapjuk be önmagunkat – beszélgetés Bartis Attilával

Indonéziától az iszlámig, A sétától A végéig. Bartis Attilával Bak Róbert beszélgetett.   Úgy tudom, hogy néhány éve csak a körülmények kedvezőtlen összejátszásának hála jutott...

Bak Róbert | 2018. 05. 03.

Bartis Attila: A szigeteken

Pár éve, mikor olvastam Bartis Attila eddigi utolsó regényét, A végét, az járt a fejemben, hogy szívesen megnézném a könyv központi alakjának, Szabad Andrásnak a fényképeit. Persze fikció...

Bak Róbert | 2018. 04. 28.

Juan Marsé: Az álmok kalligráfiája

Vannak olyan világszerte elismert, különféle díjakkal is kitüntetett, és sok országban hallatlanul nagy népszerűségnek örvendő alkotók, akik bár több regénnyel is képviseltetik magukat...

Bak Róbert | 2018. 04. 24.

Jaume Cabré: Én vétkem

Olvastam és imádom Krasznahorkai László, Bartis Attila vagy Oravecz Imre műveit, olvastam és szeretem Cormac McCarthy, J.M. Coetzee, W.G. Sebald vagy Michel Houellebecq valamennyi művét, nagy kedvencem...

Bak Róbert | 2018. 04. 21.

Oravecz Imre: Ókontri

2007, vagyis az Ondrok gödre megjelenése óta a szemünk láttára született meg a magyar irodalom történetének egyik legfontosabb trilógiája, Az álom anyaga / A rög gyermekei, melynek zárókötete,...

Bak Róbert | 2018. 04. 11.

Maja Lunde: A méhek története

Mindig is igyekeztem távol tartani magamat a kimondott sikerkönyvektől, mert tapasztalataim szerint a közönségsiker és az irodalmi érték csak nagyon ritkán állnak egyenes arányban egymással....

Bak Róbert | 2018. 04. 07.

Andrej Nikolaidis: Kilenc

Jó másfél éve nem várt, óriási meglepetésként ért a görög származású montenegrói, Andrej Nikolaidis karcsú regénye, Az eljövetel, ami egy borges-i hatású, ám mégis roppant eredeti...

Bak Róbert | 2018. 03. 28.

Richard Flanagan: Egy tenyér, ha tapsol

Richard Flanagan idehaza a Keskeny út északra című, 2014-ben Booker-díjat is elnyerő alkotásával mutatkozhatott be, amiről már korábban volt szerencsém írni. Az a könyve, ha kedvencem nem...

Bak Róbert | 2018. 03. 21.

Latzkó Andor: Emberek a háborúban

Bőven vannak olyan szerzők az irodalomtörténetben, akik ilyen-olyan okból, tökéletesen, teljes mértékben kikoptak az köztudatból, mégpedig érdemtelenül. A magyar-osztrák családba született...