Kim Simonsen: Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé

Bár a feröeri irodalom nem túl nagy (mindössze néhány tízezren beszélik ezt a nyelvet), de az utóbbi időkben egész szépen teret kaptak nálunk is az erről a kis északi szigetről származó szerzők, nálam például két évvel ezelőtt Oddfríður Marni Rasmussen Addig nem című kötete az egyik legjobb volt, amit 2022-ben olvastam. Talán ennek is köszönhetően nem nagyon kellett gondolkodnom azon, hogy belevágjak-e Kim Simonsen vékonyka alkotásába, az Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremébe. Mivel még nem olvastam egyetlen feröeri verseskötetet sem, nem tudtam, hogy mire várjak, de végül egy meglepően magas színvonalú, szikár költői nyelvet használó gyászmunkához lett szerencsém.

 

Ez az alig hatvanoldalas mű ugyanis teljes egészében egy gyászmunka, amely a szerző édesapjának elvesztését hivatott feldolgozni. Bár a kötet középpontjában a szinte az egész életét a tengeren töltő férfi halála okozta sokk áll, de a versek témái majdnem mindig a természetből, a természet körforgásából származnak.

 

 

 

 

 

„Gyerekkoromban hajókat rajzoltam, amilyenekkel apám járta a tengert,

a nevükre emlékeztem,

de hiányzott valami.

Most történetként olvasom a partot,

a múlt hullámait,

a minket megváltoztató hullámokat.

Talán van valami, amit nem látunk,

amit sosem mondtunk ki a családban,

így visszatérek oda, ahol születtem, pisztrángként bujkálok

a falut átszelő folyóban.

A pisztrángok felúsznak,

Vissza a vízeséshez,

ahol a szüleik ívtak,

ahol maguk is ívnak majd –

és meghalnak.”

 

Simonsen ugyanis saját személyes tragédiáját a természetet megfigyelve próbálta meg feldolgozni, és a halált, az elmúlást többnyire, mint fájdalmas, ám szükségszerű, a világban mindenütt jelenlévő eseményként élte meg. Ez a párhuzam, ez a látásmód végigvonul az egész köteten, és hiába repetitív, de mégsem válik unalmassá vagy önismétlővé.

 

„A raj minden egyes hala

ragyogó lény,

egész sor

utód

követi őket,

mindegyikőjüket.”

 

Úgy gondolom, az Ø kiadó egy igazán színvonalas alkotással lepte meg a hazai olvasókat, amikor kiadta ezt az Északi Tanács Irodalmi Díjára is jelölt könyvet, amely ötletesen, ám a lehető legközérthetőbben mesél a gyászról és az elmúlásról, két olyan témáról, amely előbb-utóbb mindenkit érinteni fog.