Főkép

Bizony sokszor hisszük, hogy egy történethez karakterek, cselekmény és jól körülhatárolható idősík szükséges – Juan Rulfo azonban bebizonyítja, hogy mindezek nélkül is lehet világokat teremteni. A Pedro Páramo nem klasszikus értelemben vett regény, hanem egy különös, szinte mitikus szövegfolyam, amely már az első oldalaktól kezdve kihúzza a lábunk alól a valóság talaját, és bevezet egy olyan helyre, ahol a múlt nem lezárt, az élők pedig nem feltétlenül különböznek a halottaktól.

 

„– Meleg van errefelé – jegyeztem meg.

– Meleg, de ez még semmi – válaszolta a másik. – Legyen nyugodt. Még ennél is melegebbnek érzi majd, ha megérkezünk Comalába. Az a föld parazsán fekszik, egyenesen a pokol torkában. Elég, ha csak annyit mondok, hogy aki ott hal meg, visszajön a pokolból takaróért.”

 

A történet egy fiú, Juan Preciado utazásával indul, aki haldokló édesanyja kérésére Comala falujába indul, hogy felkeresse apját, a címszereplő Pedro Páramót. Amit azonban talál, az nem a megszokott értelemben vett falu, hanem egy árnyékokkal és suttogásokkal teli túlvilág, ahol a halottak mesélnek — és mindenki halott. A széttöredezett, többszólamú elbeszélés révén szép lassan kirajzolódik a kegyetlen földbirtokos, Pedro Páramo zsarnoki uralma, egy közösség lassú pusztulása, valamint a mexikói vidéket átszövő szegénység, vallás és bűntudat örvénye.

 

Rulfo prózája szikár, mégis költői. Egyetlen fölösleges szó sincs a szövegben, mégis minden bekezdés mélyen megdolgozza az olvasót. Az író valami egészen egyedit alkotott: a mágikus realizmus előfutárát, egy olyan könyvet, amely Gabriel García Márqueztől Mario Vargas Llosáig sokakra volt hatással, és mégis megismételhetetlen maradt. A Pedro Páramo nem olyan regény, amely „elmesélhető” – ez a könyv inkább egy álom, vagy talán inkább egy lidércnyomás, amelyből nem lehet, és nem is akarunk felébredni.

 

Aki kézbe veszi ezt a kisregényt, készüljön fel rá, hogy semmi sem fog úgy történni, ahogy várná. Nem kronológiai sorrendben, nem hagyományos karakterfejlődéssel, és legkevésbé sem könnyed kikapcsolódásként. Ehelyett egy borzongatóan szép, tragikus és nyugtalanító utazás vár rá – egy olyan világba, ahol a múlt nem múlik el, csak beszél tovább. Mindehhez pedig remekül illik a Bookart kiadó új, rendkívül igényes kötete is.