Petr Hruška: Mondom neked

Nem találtam fel a spanyolviaszt, ha azt állítom, hogy a szépirodalom olvasásának vagy a szépirodalomban alkotó szerzők megítélésének, ismertségének általában vett hanyatlásában, visszaesésében is elsősorban a költészet és a költők zuhantak a legnagyobbat. Hol vannak már a széles körökben ismert, figyelt és szeretett, valóban értékes műveket alkotó lírikusok? (Persze nem a tehetség tűnt el – mutatja jól a jelen példa –, hanem a költészetet kedvelők zöme.) Az átlagember mára már alig olvas verset, alig-alig ismer egy-két kortárs magyar költőt, külföldit meg még annyit sem.

 

Még nekem is, aki amúgy szeretem a verseket (bár igaz, hogy én is csak az utóbbi időkben olvasok egyre többet) teljesen és totálisan ismeretlen volt az 1964-ben született Petr Hruška, aki manapság az egyik legnagyobb kortárs cseh költő. Ez persze azért mégsem olyan különös, ugyanis csak most jelent meg tőle az első kötet magyar nyelven – a Jelenkor Kiadó gondozásában – mégpedig Mondom neked címmel.

 

Hruška verseire úgy általánosságban is elmondható, hogy igyekszik bennük megragadni egyetlen pillanatot, igyekszik egyetlen képben vagy momentumban megfogni és megmutatni valamit a transzcendens létezésről. Egy olyan érzést próbál kelteni, ami bennünk marad:

 

 

 

 

 

 

---

És láttam,

milyen vékonyka

az a gyógyintézetbe küldött levél,

pedig tartalmaz minden indokot,

amiért érdemes visszatérni

ide,

az indokok világába.

 

Tegnap egy kamasz

kinyújtott, bőrkesztyűs

kezén egy vagdalkozó

és hallgatag kerecsen.

Mind a ketten

egyszerre érezték meg

az élő súlyt.

 

 

Elcsendesedés

 

Ragadozó madarak sziluettje

az üvegen

A cigánytábor a másodikról

zsákmányt keres

A földszinti cég azt ígéri

hogy szétküldi az e-mailjeinket

halálunk után is

 

Más verseiben az egyszerű, hétköznapi ember életének (vagy saját, középkorú, gyermekes apa létének) egy-egy pillanatát foglalja össze megint csak súlyosan, megkapón, maradandón:

 

A lányom

 

Remélem, hogy amíg a

kenyérért megyek,

el fog ütni az autó!

kiabáltad otthonunk

kellős közepén

 

Egész idő alatt

amíg nem jöttél

ridegen állt

bennem az élet

mint egy dór oszlop

 

Most ülj az asztalhoz

vegyél egy kis vajat

szilárd és fehér mint a fal

és készülj –

 

hosszan fogunk enni

 

Vagy a hétköznapok sokszor idegesítő banalitását dolgozza át verssé, úgy, olyan formában, amire csak nagyon kevesen gondolnak:

 

A többit majd

 

Jó napot

kedves,

Hogy van? Bárcsak

megismerni, hogy maga. Neveznek Jessy Aliyu,

vagyok nagyon szép fiatal

lány.

Hiszem,

hogy

jó barátok leszünk, kedvesem, én keres

egyenes és bizalomra méltó személy,

mert meg vagyok

győződve annyira, hogy az őszinteség

a legjobb rendben.

kérlek,

ha nekem azt mondjak,

mondok többet magamról és kultúráról.

Ne felejtse. A távolságtól a színeken

vagy a nyelven nem függ,

de a szerelem,

a legtöbb dolgok az életben, kösz. Fogok

várni hallani –

Maga barátságos

Jessy

 

Ez alapján a kevesebb, mint ötvenoldalnyi Hruška vers alapján (a maradékot a remek munkát végző fordító, Vörös István Hruška átiratai teszik ki, amelyek párhuzamosan futnak az eredetiekkel) azt mondom, hogy a cseh költő mindenképp érdemes az olvasásra, és a szélesebb körű ismertségre. Bár illúzióim nincsenek: ha csak néhány ember kedvet kap rá ez után, hogy olvasson tőle, akkor már megérte…