Bak Róbert | 2019. 11. 15.
Lydia Davis: Az annyi, mint
Lydia Davis hosszú időn keresztül egyike volt azon kortárs amerikai íróknak, akik bár mind odahaza, mind szerte a világban kimondottan sikeresek és elismertek, ám magyarul mégsem jelent meg...
Cikkszerző: Bak Róbert
Bak Róbert | 2019. 11. 12.
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes
Eddigi két kötete (a zömében 18. században játszódó A Végtelen-fjord prófétái és az erősen önéletrajzi botránykönyv, a Kalak) alapján nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a norvég születésű...
Bak Róbert | 2019. 11. 09.
Roberto Bolaño: Vad nyomozók
„Gabriel García Márquez óta a legfontosabb latin-amerikai író.” – írja a San Francisco Chronicle. Komoly állítás, bár ha jobban belegondolunk, a nagy négyes – García Márquez, Vargas...
Bak Róbert | 2019. 11. 05.
Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak
Az utóbbi években megszokhattuk, hogy Krasznahorkai László a vaskosabb, asztalt beszakító művek (Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, Háború és háború vagy akár a Báró Wenckheim...
Bak Róbert | 2019. 10. 29.
Michel Houellebecq: Szerotonin
Kicsit keserédes pillanat volt Michel Houellebecq legutóbbi művét, a Szerotonint befejezni. Keserű, mert ezzel gyakorlatilag az összes magyarul is megjelent Houellebecq-regényt olvastam, de édes...
Bak Róbert | 2019. 10. 25.
Knut Hamsun: Pán
Knut Hamsun már hosszú évek óta a célkeresztemben volt, egészen pontosan azóta, hogy elolvastam az egyik legikonikusabb alkotását, az Éhséget, ami a maga egzisztenciális keménységével, brutalitásával...
Bak Róbert | 2019. 10. 21.
Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk
Furcsa, hogy évek múltán olyan könyvek ragadnak meg az ember emlékezetében, amelyeket annak idején nem tartott igazán tökéletesnek, és más olyanok, amelyek miatt pedig odáig volt, kihullanak...
Bak Róbert | 2019. 10. 16.
Barnás Ferenc: Életünk végéig
Barnás Ferenc legújabb kötete, az Életünk végéig kapcsán nem azért jutott szinte azonnal az eszembe Bartis Attila A vége című nagyregénye, mert mindkét alkotó huzamosabb ideje Indonéziában...
Bak Róbert | 2019. 10. 07.
Paul Auster: Az orákulum éjszakája
Azt hiszem, hogy a tizedik Paul Auster kötet táján már „bekötött szemmel” is felismerném az amerikai sztárszerző bármelyik regényét. A helyszín rendszerint New York, a főszereplő egy...
Bak Róbert | 2019. 10. 02.
Michel Houellebecq – Bernard-Henri Lévy: Közellenségek
Michel Houellebecqre nemcsak azért figyelek oda különösen, mert az egyik kedvenc íróm, hanem azért is, mert a maga sokszor szélsőségesnek tűnő gondolataival és meglátásaival egyúttal az...
Bak Róbert | 2019. 09. 25.
Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó
A kortárs ír irodalom megkerülhetetlen alakja, Colm Tóibín bámulatosan egyenletesen tudja hozni azt a roppant magas színvonalú realista prózát, amely miatt már nemcsak hazájában, de világszerte...
Bak Róbert | 2019. 09. 20.
David Grossman: Futni valakivel
Ámosz Oz halála után minden bizonnyal az első számú izraeli íróvá és alighanem Nobel-esélyessé is előlépő David Grossmantól eddig mindössze egyetlen könyvet olvastam – ez volt A világ...
Bak Róbert | 2019. 09. 09.
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
Számomra Szeifert Natália könyve, Az altató szerekről a 2017-es év egyik legjobb és legemlékezetesebb magyar regénye volt, így nem is lehetett kérdéses, hogy most is kézbe vegyem-e az írónő...
Bak Róbert | 2019. 09. 03.
Paul Auster, mint Paul Benjamin: Trükkös játék
Az amerikai posztmodern irodalom talán legsikerültebb és legelismertebb ’80-as évekbeli darabjában – a New York trilógiában – az egyik szereplő abból él, hogy álnéven irkál jól összerakott,...
Bak Róbert | 2019. 08. 28.
Ricardo Piglia: Az eltűnt város
Azt hiszem, közel sem túlzás kijelenteni, hogy a 20. század végének és az ezredfordulónak a két legjelentősebb latin-amerikai írója Roberto Bolaño és Ricardo Piglia volt. De míg Bolañónak,...
Bak Róbert | 2019. 08. 20.
Závada Pál: Hajó a ködben
Nem kérdés, hogy Závada Pál azon írók közé tartozik, akiknek minden egyes új műve számot tarthat a nagyközönség figyelmére, így számomra a Hajó a ködben az idei nyár egyik leginkább...