Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar?

Ha egy nyári este, egy könnyed beszélgetés keretén belül feltesszük a kérdést, hogy milyen nyelv a magyar, minden bizonnyal mindenki mást és mást válaszolna: csodálatos, nehéz, nekem a legszebb, stb. De ha ugyanezt a kérdést egy nyelvésznek teszik fel, akkor a válasza minden bizonnyal bonyolultabb lesz, igaz? Hát igen is, meg nem is.

Ugyanis a lírikusként, fordítóként és most már prózaíróként is a legszűkebben vett elithez tartozó Nádasdy Ádám úgy írta meg ezt a kétszáz oldalas kötetet, úgy járta körbe ezt a témát, és úgy adott válaszokat, hogy abból az átlagember is megérthet és megtudhat rengeteg mindent, hála a kis ismeretterjesztő kötet könnyedségének és jó értelemben vett egyszerűségének. Nádasdy ugyan nyelvész (is), de most nem a szakmának, hanem mindenkinek írt, aki arra keresi a választ, hogy milyen nyelv a magyar.

A szerző világosan és jól követhetően építette fel a kötetet: megismertet minket nyelvünk szerkezetével, logikájával, felépítésével, törvényszerűségeivel, cáfol meg tévhiteket (mint hogy különösebben félnünk kellene anyanyelvünk kihalásától), és persze mindent pontosan elmagyaráz és példákkal támaszt alá.

Talán az egész könyv központi és leglényegesebb része a finnugor eredet bizonyítása, ami bizonyos körökben napjainkig vita tárgya. Bár nekem mint magyar szakosnak ez a rész nem is teljesen ismeretlen és nem is meglepő, de aki ezt elolvassa, egyszerűen nem kételkedhet egy cseppet sem nyelvünk eredetében (a hun / szkíta / sumér / szíriuszi hívők pedig nem valószínű, hogy valaha is kézbe fogják venni).

Röviden, Nádasdy képes volt bebizonyítani ezzel a kötettel, hogy a nyelvtudomány nem egy dögunalmas dolog, hanem lehet érdekes, vicces, vagy éppen elgondolkodtató is. A Milyen nyelv a magyar? megjelenése, azt hiszem, a legjobb dolog, ami a nyelvészettel történhetett. Aki nem hiszi, persze nyugodtan győződjön meg róla személyesen. Olvasásra fel!