Főkép

Kötter Tamás az elmúlt szűk egy évtizedben szép lassan nevet szerzett magának a hazai irodalmi életben a budapesti felső tízezer életét és a yuppie-k belső világát bemutató köteteivel. Lehetett szeretni, nem szeretni, de egy olyan alkotóvá vált, akit nem lehetett teljességgel figyelmen kívül hagyni, viszont egy olyanná is – vélekedhettünk úgy eddig –, aki valószínűleg nem nagyon tud meglepni bennünket.

 

A legújabb kötet azonban ennek fényében igazi meglepetés, ugyanis a szokott témák helyett a második világháborús rögvalóság tekint le ránk a Férfiak fegyverben lapjairól, ráadásul olyan csupaszon, hogy tényleg nem áll mögötte semmiféle ideológia, megmondási kényszer vagy állásfoglalás. Nincs más, csak a szikár realizmus, na meg azok az emberek, akiknek ezzel szembe kellett nézniük közel nyolcvan éve.

 

Nem véletlen, hogy éppen ezt a vonást emeli ki a fülszövegben Jászberényi Sándor, a kortárs háborús novellák mestere is, hiszen tényleg ez az, ami ezt a kötetet teljesen egyedivé teszi. Kötter nem akar semmit sem mondani direktben sem Horthyról, sem a holokausztról, sem a Don-kanyarról, de arról igen, hogy élték meg ezeket az eseményeket az egyes – többnyire kimondottan esendő – emberek.

 

Maga a könyv tizenhat frontnovellából (ez a megnevezés szerepel alcímként is) áll, és bár ezek a történetek alig-alig kapcsolódnak egymáshoz (nagyon ritka az átjárás bármilyen értelemben is közöttük), de mégis egy jól látható ív mentén épülnek fel: egy naiv, harctérre frissen kikerült katonával kezdünk, és jó hetvenes veteránok visszaemlékezéseivel zárunk, hogy előbb a keleti front, majd a budapesti ostrom poklát éljük át.

 

Hőseink néha haditudósítók, de többnyire tisztek, akik egy pillanatra sem bújhatnak ki a háborús valóság alól, és hol társukat mentő hősként, hol a félelemtől teljességgel megbénult szerencsétlenekként viselkedjenek, miközben dübörög és süvít körülöttük a megannyi fegyver és haditechnika, melyek a legaprólékosabb, legrealistább módon vannak ábrázolva (a szerző minden bizonnyal alapos kutatómunkát végzett).

 

A Férfiak fegyverben véleményem szerint nemcsak egy kiváló háborús novellagyűjtemény, de Kötter írói szintlépésének is a bizonyítéka, mert az itt-ott néha megbicsakló hang vagy pár sutább mondat ellenére azt hiszem, egyértelműen bizonyítja, hogy ebben a témában vagy erről a témáról így lehet, így érdemes beszélni, ha emléket kívánunk állítani a II. világháborúkban részt vevőknek (a szerző nagyapja, Biczi László is szerepet kap az egyik történetben). Én mindenesetre erősen ajánlom ezt a kötetet.