Bak Róbert | 2019. 10. 25.
Knut Hamsun: Pán
Knut Hamsun már hosszú évek óta a célkeresztemben volt, egészen pontosan azóta, hogy elolvastam az egyik legikonikusabb alkotását, az Éhséget, ami a maga egzisztenciális keménységével, brutalitásával...
Cikkszerző: Bak Róbert
Bak Róbert | 2019. 10. 21.
Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk
Furcsa, hogy évek múltán olyan könyvek ragadnak meg az ember emlékezetében, amelyeket annak idején nem tartott igazán tökéletesnek, és más olyanok, amelyek miatt pedig odáig volt, kihullanak...
Bak Róbert | 2019. 10. 16.
Barnás Ferenc: Életünk végéig
Barnás Ferenc legújabb kötete, az Életünk végéig kapcsán nem azért jutott szinte azonnal az eszembe Bartis Attila A vége című nagyregénye, mert mindkét alkotó huzamosabb ideje Indonéziában...
Bak Róbert | 2019. 10. 07.
Paul Auster: Az orákulum éjszakája
Azt hiszem, hogy a tizedik Paul Auster kötet táján már „bekötött szemmel” is felismerném az amerikai sztárszerző bármelyik regényét. A helyszín rendszerint New York, a főszereplő egy...
Bak Róbert | 2019. 10. 02.
Michel Houellebecq – Bernard-Henri Lévy: Közellenségek
Michel Houellebecqre nemcsak azért figyelek oda különösen, mert az egyik kedvenc íróm, hanem azért is, mert a maga sokszor szélsőségesnek tűnő gondolataival és meglátásaival egyúttal az...
Bak Róbert | 2019. 09. 25.
Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó
A kortárs ír irodalom megkerülhetetlen alakja, Colm Tóibín bámulatosan egyenletesen tudja hozni azt a roppant magas színvonalú realista prózát, amely miatt már nemcsak hazájában, de világszerte...
Bak Róbert | 2019. 09. 20.
David Grossman: Futni valakivel
Ámosz Oz halála után minden bizonnyal az első számú izraeli íróvá és alighanem Nobel-esélyessé is előlépő David Grossmantól eddig mindössze egyetlen könyvet olvastam – ez volt A világ...
Bak Róbert | 2019. 09. 09.
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
Számomra Szeifert Natália könyve, Az altató szerekről a 2017-es év egyik legjobb és legemlékezetesebb magyar regénye volt, így nem is lehetett kérdéses, hogy most is kézbe vegyem-e az írónő...
Bak Róbert | 2019. 09. 03.
Paul Auster, mint Paul Benjamin: Trükkös játék
Az amerikai posztmodern irodalom talán legsikerültebb és legelismertebb ’80-as évekbeli darabjában – a New York trilógiában – az egyik szereplő abból él, hogy álnéven irkál jól összerakott,...
Bak Róbert | 2019. 08. 28.
Ricardo Piglia: Az eltűnt város
Azt hiszem, közel sem túlzás kijelenteni, hogy a 20. század végének és az ezredfordulónak a két legjelentősebb latin-amerikai írója Roberto Bolaño és Ricardo Piglia volt. De míg Bolañónak,...
Bak Róbert | 2019. 08. 20.
Závada Pál: Hajó a ködben
Nem kérdés, hogy Závada Pál azon írók közé tartozik, akiknek minden egyes új műve számot tarthat a nagyközönség figyelmére, így számomra a Hajó a ködben az idei nyár egyik leginkább...
Bak Róbert | 2019. 08. 13.
Juan Gabriel Vásquez: Emberi romok
Ha van olyan negyvenes író, akiről már most teljes meggyőződéssel ki merem jelenteni, hogy rövid időn belül klasszikussá válik, és a neve örökre összekapcsolódik nemcsak hazája irodalmával,...
Bak Róbert | 2019. 08. 06.
George Szirtes: Előhívás
Az, hogy George Szirtes, az egyik legjelentősebb brit kortárs költő tulajdonképpen magyar, nincs igazán benne a hazai köztudatban, annak ellenére sem, hogy az első önálló kötete már jó három...
Bak Róbert | 2019. 07. 30.
Xaver Bayer: Az átlátszó kezek
Velem csak nagyon ritkán fordul elő, hogy „csak úgy” levegyek egy ismeretlen szerzőtől származó kötetet a polcról, vagy úgy szerezzek be egy új könyvet, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok...
Bak Róbert | 2019. 07. 25.
Paul Auster: A végső dolgok országában
Mióta végképp kedvenc írómmá avattam Paul Austert az azóta is személyes TOP 10-emben lévő regénymonstrumával, a 4 3 2 1–gyel, alig telt el pár hónap úgy, hogy ne olvassak valamit az amerikai...
Bak Róbert | 2019. 07. 23.
Rafael Chirbes: A parton
Különböző angol nyelvű irodalmi portálokon szörfölve rendszerint nyomon követem az aktuális világsikereket, azokat a könyveket, amikért a kritikusok rajonganak, és amelyek rendszerint meghódítják...