Bak Róbert | 2019. 12. 12.
Javier Marías: Berta Isla
Nagyon nincs mit magyarázni, Javier Marías, korunk talán legnagyobb spanyol írója ezúttal is egy ragyogó nagyregényt tett le az asztalra, amely minőségben semmivel sem marad el a korábbiaktól...
Cikkszerző: Bak Róbert
Bak Róbert | 2019. 12. 03.
Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk
Bár kis túlzással a mai kortárs norvég szépirodalom Karl Ove Knausgårdról szól, de ha nyitott szemmel járunk, akkor rájövünk, hogy mekkora írózsenik vannak még rajta kívül ebben az északi...
Bak Róbert | 2019. 11. 29.
Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
Azt hiszem, tökéletesen mutatja be Colson Whitehead nemrégiben megjelent, A Nickel-fiúk című regénye azt, hogy miért lett olyan óriási közönség (és egyben kritikai) siker a 21. Század Kiadó...
Bak Róbert | 2019. 11. 25.
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
Az író Bartis Attila már több, mint egy évtizede, A nyugalom elolvasása óta az egyik legszemélyesebb kedvencem, egy olyan szerző, aki egyszerűen nem tud olyat írni, ami ne tarthatna számot...
Bak Róbert | 2019. 11. 18.
Olga Tokarczuk: Bizarr történetek
Egy olyan kisebb kiadó, mint amilyen a Vince, alighanem megfogta az Isten lábát azzal, hogy még a Nobel-díj kihirdetése előtt megjelentette Olga Tokarczuk rövidke elbeszélésgyűjteményét, a...
Bak Róbert | 2019. 11. 15.
Lydia Davis: Az annyi, mint
Lydia Davis hosszú időn keresztül egyike volt azon kortárs amerikai íróknak, akik bár mind odahaza, mind szerte a világban kimondottan sikeresek és elismertek, ám magyarul mégsem jelent meg...
Bak Róbert | 2019. 11. 12.
Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes
Eddigi két kötete (a zömében 18. században játszódó A Végtelen-fjord prófétái és az erősen önéletrajzi botránykönyv, a Kalak) alapján nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a norvég születésű...
Bak Róbert | 2019. 11. 09.
Roberto Bolaño: Vad nyomozók
„Gabriel García Márquez óta a legfontosabb latin-amerikai író.” – írja a San Francisco Chronicle. Komoly állítás, bár ha jobban belegondolunk, a nagy négyes – García Márquez, Vargas...
Bak Róbert | 2019. 11. 05.
Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak
Az utóbbi években megszokhattuk, hogy Krasznahorkai László a vaskosabb, asztalt beszakító művek (Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, Háború és háború vagy akár a Báró Wenckheim...
Bak Róbert | 2019. 10. 29.
Michel Houellebecq: Szerotonin
Kicsit keserédes pillanat volt Michel Houellebecq legutóbbi művét, a Szerotonint befejezni. Keserű, mert ezzel gyakorlatilag az összes magyarul is megjelent Houellebecq-regényt olvastam, de édes...
Bak Róbert | 2019. 10. 25.
Knut Hamsun: Pán
Knut Hamsun már hosszú évek óta a célkeresztemben volt, egészen pontosan azóta, hogy elolvastam az egyik legikonikusabb alkotását, az Éhséget, ami a maga egzisztenciális keménységével, brutalitásával...
Bak Róbert | 2019. 10. 21.
Jesús Carrasco: A föld, amelyen állunk
Furcsa, hogy évek múltán olyan könyvek ragadnak meg az ember emlékezetében, amelyeket annak idején nem tartott igazán tökéletesnek, és más olyanok, amelyek miatt pedig odáig volt, kihullanak...
Bak Róbert | 2019. 10. 16.
Barnás Ferenc: Életünk végéig
Barnás Ferenc legújabb kötete, az Életünk végéig kapcsán nem azért jutott szinte azonnal az eszembe Bartis Attila A vége című nagyregénye, mert mindkét alkotó huzamosabb ideje Indonéziában...
Bak Róbert | 2019. 10. 07.
Paul Auster: Az orákulum éjszakája
Azt hiszem, hogy a tizedik Paul Auster kötet táján már „bekötött szemmel” is felismerném az amerikai sztárszerző bármelyik regényét. A helyszín rendszerint New York, a főszereplő egy...
Bak Róbert | 2019. 10. 02.
Michel Houellebecq – Bernard-Henri Lévy: Közellenségek
Michel Houellebecqre nemcsak azért figyelek oda különösen, mert az egyik kedvenc íróm, hanem azért is, mert a maga sokszor szélsőségesnek tűnő gondolataival és meglátásaival egyúttal az...
Bak Róbert | 2019. 09. 25.
Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó
A kortárs ír irodalom megkerülhetetlen alakja, Colm Tóibín bámulatosan egyenletesen tudja hozni azt a roppant magas színvonalú realista prózát, amely miatt már nemcsak hazájában, de világszerte...