Sjón: CoDex 1962

A Sigurjón Birgir Sigurðsson néven született, ám Sjón írói néven befutott alkotó – aki már többek között a kis Nobel-díjnak becézett Északi Tanács Irodalmi Díját is elnyerte – idehaza eddig is kimondottan nagy népszerűségnek és elismertségnek örvendett, így nagy valószínűséggel nemcsak én vártam már a járványhelyzet miatt is sokat csúszó, vaskos (bő félezer oldalas) regényét, amely a napokban CoDex 1962 címmel jelent meg az újranyíló könyvesboltokban.

Azt, hogy Sjón könnyedén be tud emelni fantasztikus, misztikus vagy folklorisztikus elemeket az amúgy realista módon induló műveibe, már eddig is tudhattuk (A macskaróka vagy A cethal gyomrában jó példák erre), de hogy gyakorlatilag a legtöbb irodalmi zsánerben is gond nélkül képes írni, azt nem biztos, hogy sejthettük. Ezt viszont most ebben az egyetlen művében bizonyítja bármiféle gond nélkül.

A könyv 359. oldalán található műfaji felsorolás (középkori kéziratok látomásszerű versei, futurista filmek nyelvezete, abszurd költemények, evangéliumok, kábítószermámor által előidézett szellemekről szóló népmesék, újságcikkek, képregények, pszichológiai szövegek, pornográfia) véleményem szerint még csak nem is teljes, ugyanis a CoDexben van még többek között színpadi dráma és paródia is. De a dolgok ráadásul nem is ennyire egyszerűek, ugyanis hiába a könyvet felépítő három nagy egység mindegyikének az alcíme egy-egy műfaji megjelölés (szerelmes történet, krimi, sci-fi), azok csak részben íródtak az említett stílusokban.

A CoDexben gyakorlatilag bekezdésenként cserélünk műfajt, mondjuk egy giccses szerelmi jelenetből pornóba, innen thrillerbe, onnan szürrealista prózába, majd szimpla realizmusba csöppenünk. És még csak pár oldalt haladtunk… Hogy ennek van bármiféle értelme, többletjelentése? Vagy csak egy jól kivitelezett posztmodern ujjgyakorlat? Na, ezen én is sokat töprengtem az első két egység során, hogy a végére aztán persze kitisztuljon a kép.

Már az első oldalaktól világosan látszik, hogy az egész könyv egy furcsa kérdezz-felelek. A narrátorunk élőszóban meséli el a történet(ek)et, ám néha azért válaszol a hallgatója által feltett (amúgy teljesen logikus) kérdésekre. Az első könyvben a II. világháború idején egy német kisvárosban, Kükenstadtban járunk, ahol egy fiatal cselédlány azt a feladatot kapja, hogy ápoljon egy ismeretlen hátterű, szörnyű állapotban lévő beteget egy panzió titkos szobájában. Miközben telnek a napok ebben a hol vicces, hol szörnyű valóságban, a lány történeteket mesél az ágyban fekvő férfinak, akiről kiderül, hogy egyfajta mágus, és aki képes lehet életre kelteni a kettejük által megformált agyagbabát.

A második részben a férfi Izlandra vetődik, hogy ott ismét a hol vicces, hol komor, hol érthetetlen északi világgal kelljen szembesülnie (amerikai megszállókkal, őrült bélyeggyűjtőkkel, gyilkossággal vagy éppen vicsorgó farkasemberekkel). A harmadik egységről viszont egy szót sem vagyok hajlandó elárulni. A CoDex 1962 engem ugyanis (ha nagyon távolról és áttételesen is, de) Agota Kristof Trilógiájára emlékeztet abban az értelemben, hogy itt is minden könyv befejezése után egyre közelebb érünk a valósághoz, és persze úgy, hogy a mese egyre inkább háttérbe szorul, és elénk tárul a realitás, értelmet nyer, hogy ki lehet valójában az a férfi, aki ezt az élénk fantáziájú mesét elmondja nekünk, és persze az is, hogy miért teszi ezt.

Számomra ez a húzás, ez a csavar bizonyította be, hogy jóval többről van itt szó, mint egy egyszerű posztmodern játszadozásról, és ez jócskán elmélyítette ezt a szöveget, amely mindvégig hullámzó, eklektikus, egyszer unalmas, értelmetlen és idegesítő, máskor meg letehetetlen, és amelyben gyaníthatóan minden olvasó mást és mást fog megtalálni, megszeretni vagy meggyűlölni.

A CoDex 1962 az idei év egyik nagy világirodalmi durranása, ám jó tanácsként mondom, mindenki kösse fel a felkötnivalót, mert bizony kemény menet lesz, és nem kevés energiát fog felemészteni. Ám aki belevág, annak garantáltan nem mindennapi és más könyvben meg nem tapasztalható élményben lesz része korunk egyik legnagyobb skandináv írójának tollából.