Főkép

Nevetnek

 

rajtunk,

mikor kiássuk őket.

 

Az elmúlt hónapokban a versumonline.hu portálon való szokásos böngészés közben többször is belefutottam olyan információkba, melyek szerint több nemzetközileg is ismert és világirodalmi mércével is jelentős költőnek várható verseskötete, olyanoknak, akiknek eddig még soha nem volt önálló magyar nyelvű megjelenése. Ilyen volt többek között az amerikai líra közelmúltjának egyik legjelentősebb alakja, John Ashbery, és talán a legnagyobb 20. századi norvég lírikus, Tor Ulven.

 

Hiszi a piszi – gondoltam. Hogy ma, Magyarországon valaki bele merjen vágni egy ilyen vállalkozásba? Kizárt. Aztán jött az örömteli koppanás a részemről, hiszen a 21. Század Kiadó éppen a két imént említett úriember egy-egy kötetével indította el – reményeim szerint sikeressé váló – sorozatát, a Versum-könyveket. Külön kiemelendő, hogy a kiadványok külleme jól sikerült (harmonizálnak is egymással), és egy elég hosszú és korrekt utószóban részletesebben is bemutatják az idehaza nem feltétlenül ismert alkotókat.

 

Tor Ulvenről annyit tudni kell, hogy bár kimondottan rövid pályát tudhatott a magáénak, és csak pár kötete jelent meg, de a csendes, különc, visszahúzódó életvitelével, és főleg a rövid, sűrű és enigmatikus verseivel olyan magasra került a norvég líra egén, amit a halála óta eltelt bő negyed évszázad alatt senki sem tudott megközelíteni.

 

Hiába gondolkodok, elég nehéz bármiféle irodalmi párhuzamot vagy hasonló stílusban alkotó szerzőt említenem a skandináv géniusz kapcsán, akinek legtöbb verse mindössze néhány rövid, rímtelen sor, furcsa, sokszor össze nem illő költői képekkel, különös, elgondolkodtató képzettársításokkal, a régmúltba visszanyúló, ám korántsem történelmi jellegű motívumokkal és sok-sok fájdalommal.

 

Hátranéztem

a parti homokra,

ahol egy beteges emberszabású

 

nyomát

hagytam magam után, valakiét,

aki elsüllyedt,

 

aki nincs már

a hátrahagyott

 

nyomain kívül.

 

Ezeknek az alkotásoknak legtöbbször nincs sem címe, sem kimondott története, sem pontosan meghatározható értelmezése, de az olvasót mégsem eresztik. A Türelem egy kimondottan rövid és szellős kötet, én mégis napokig olvastam (minden versét többször is), kulcsot viszont nem találtam hozzá. Ez utóbbi tényező viszont nem zavaró, hanem éppen vonzó bennük, és azt hiszem, hogy rendszeresen vissza fogok még térni ehhez az enigmatikus, megfoghatatlan norvéghez, akinek ott a helye minden versszerető ember polcán. Ha Ulven sikeres lesz, akkor talán a Versum-könyvek is egy olyan hosszú életű sorozattá válhat, mint amire szüksége lenne a hazai irodalomnak. Úgyhogy ne fogja senki vissza magát!

 

A befalazott

hegedűsök

megfeszítik a szőrt,

és nyitottra

 

játsszák a szádat.

Képesek rá.

 

Rajtad pedig

valaki más

 

félelmének zenéje

száll keresztül.