search icon


Cikkszerző: Galgóczi Móni



Galgóczi Móni | 2014. 01. 29.

Kavabata Jaszunari: Hóország

„Amikor a Határ-hegységet átszelő, hosszú alagútból a vonat előbújt, szélesen terült szét előtte a Hóország. Tökéletes fehér éjszaka volt. A jelzőállomásnál a vonat megállt.”   Ezekkel...

Galgóczi Móni | 2014. 01. 20.

Katherine Webb: Az elfelejtett dal

„A szél olyan erősen fújt, hogy az asszony úgy érezte, egyszerre két világ húzza-vonja magához, mintha nem akarná elereszteni őt az álom. Aztán a két világ közötti hatás lassan elmosódott,...

Galgóczi Móni | 2013. 11. 21.

Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház

Amikor először láttam a könyv borítóját, és olvastam a fülszövegét, tudtam, hogy akarom, hogy kell nekem, nem feltétlenül azonnal, de egyszer biztosan, és addig úgysem nyugszom, amíg össze...

Galgóczi Móni | 2013. 11. 17.

Destiny’s Child Video Anthology (DVD)

Volt egyszer egy Girl’s Thyme nevű lánycsapat, még 1990-ben, amiből később, egészen pontosan 1993-ban Destiny’s Child lett, az eredeti tagok közül ketten maradtak, jött két új lány, majd...

Galgóczi Móni | 2013. 11. 11.

Mindenkinek van egy álma…

Van egy rövidített változatom arra, hogy alapítóként mit jelent nekem az ekultura.hu – az életemet. Tíz éve minden nap ezzel kelek, ezzel foglalkozom, amikor éppen nem dolgozom, és ezzel fekszem,...

Galgóczi Móni | 2013. 10. 28.

Czapáry Veronika: Megszámolt babák

Vannak könyvek, amik fájdalmat okoznak. Fizikait és lelkit egyaránt. És nem azzal, hogy hozzánk vágják. Még csak azzal sem, hogy elveszik tőlünk. Hanem azzal, amiről szólnak. Ez például...

Galgóczi Móni | 2013. 10. 22.

Beszámoló: Mert adni még mindig jó…

Az Ekultura.hu Kulturális Alapítvány létrejöttekor titkon azt reméltük, hogy hosszú, kitartó munkával mi lehetünk majd a híd a kultúra bizonyos szereplői között. Lehet, hogy ez naivnak...

Galgóczi Móni | 2013. 10. 20.

Alan Titchmarsh: Szellemjárás

„A halál nem illett ehhez a naphoz. Először is az időjárás egyáltalán nem volt megfelelő. A mai egyike volt azoknak a tökéletes napoknak, amelyek ritkán adatnak meg évente néhány alkalomnál...

Galgóczi Móni | 2013. 10. 13.

Okamura Tensai – Nokiya: Darker than Black 2.

A mindössze két részes mini sorozat első kötetének kapcsán már puffogtam egy sort azon, hogy milyen kevés információt kaptam, és ezért mennyire nem értek semmit. Vagy szinte semmit. Mondhattam...

Galgóczi Móni | 2013. 10. 06.

Beszámoló: Mert adni jó…

Az Ekultura.hu Kulturális Alapítvány célja a kulturális értékek ápolása, a magyarság kulturális kincseinek közzététele, emellett más országok kultúrájának megismertetése a magyar közönséggel...

Galgóczi Móni | 2013. 09. 25.

Charles Maclean: Paranoia

„Nem volt semmilyen figyelmeztető jel. Semmilyen azonosítható eseménymintázat, ami az incidenshez vezetett. Semmilyen kiváltó ok vagy előzmény. Semmilyen magyarázat, ami levezethető lenne...

Galgóczi Móni | 2013. 09. 22.

Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

„Szívből remélem, hogy ennek a könyvnek olvastán visszamosolyog rám az olvasó is. Persze, kell néha mosolyszünet. Mert ha szünet nélkül mosolygunk, akkor – ahogy mondani szokás: úgy maradunk...

Galgóczi Móni | 2013. 09. 17.

Emmanuelle Arsan: Emmanuelle 1-2.

Nem értem az embereket. Az olvasó embereket. Azokat az olvasó embereket, akik erotikus könyveket olvasnak. És nem ezért nem értem őket, mert erotikus könyveket olvasnak, hanem azért, mert a manapság...

Galgóczi Móni | 2013. 09. 14.

Agatha Christie: N vagy M

Javában folyt a háború, amikor Agatha Christie, párhuzamosan a Holttest a könyvtárszobában című regénnyel megírta kalandos kémkrimijét, amelyben ismét feltűnik A titkos ellenfélben debütáló,...

Galgóczi Móni | 2013. 09. 07.

Nick Hornby: Egy fiúról

Will Freeman (már a neve is jelzés értékű) a történet elején - számomra legalábbis - kifejezetten ellenszenves figura. Nincsenek ambíciói (hacsak a csajozást nem tekintjük annak), él, mint...

Galgóczi Móni | 2013. 08. 28.

Leena Krohn: A Nap gyermekei

Akik ismernek, tudják, hogy szeretem a virágokat. Akik egy kicsit is jobban ismernek, tudják, hogy melyik virágo(ka)t szeretem. Mert igenis szeretem őket, és – nevessen ki, aki akar – beszélek...