search icon


Cikkszerző: Galgóczi Móni



Galgóczi Móni | 2017. 07. 22.

David Baddiel: Tökéletes szülő kerestetik

„Barry Bennettet világéletében bosszantotta, hogy Barrynek hívják. Gáz név ez egy vagány, kilencéves fiúnak (aki már majdnem tíz). Az összes barátjának olyasmi neve volt, mint például...

Galgóczi Móni | 2017. 07. 12.

Cesar Millan – Melissa Jo Peltier: Amit a falkától tanultam

Abban az időben, amikor ezt a könyvet olvastam, sokan megkérdezték tőlem, mit olvasok, én pedig lelkesen mondtam, hogy az új Cesar Millan könyvet. Sok mindenre számítottam, de azokra a reakciókra,...

Galgóczi Móni | 2017. 05. 28.

Anita Diamant: A vörös sátor

A vörös sátor egy negyven éves író és újságíró(nő) megújulás, illetve új kihívás utáni vágyának terméke. Anita Diamant, bár zsidónak született, felnőtt fejjel tért meg igazán...

Galgóczi Móni | 2017. 05. 24.

Steven Rowley: Lily és a polip

„A te terhed sokkal nehezebb, de az enyémet nekem kell cipelnem.”   Nehezen szántam rá magam a cikk megírására, mert nagyon mélyen megérintett Steven Rowley első regénye. Valójában abban...

Galgóczi Móni | 2017. 04. 29.

Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Minden azzal a szürke, homlokán fehér foltos kutyával kezdődött, amelyik december első vasárnapjának reggelén átszaladt a piactéren, közben feldöntött pár áruval magrakott asztalt, majd...

Galgóczi Móni | 2017. 04. 20.

Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság

Szeretem a borítóját. Azt, ahogy kinéz. Amilyen gondolatokat és érzelmeket kivált belőlem. A könnyed hangulatot, amit áraszt. Szeretem a címét. Azt a ki nem mondott ígéretet, ami ott bujkál...

Galgóczi Móni | 2017. 03. 27.

Kim Stanley Robinson: Aurora

A rizs és a só évei lenyűgöző látomás volt Európáról és a világ történelméről. Az Aurora ezzel szemben a sci-fi egyik alap toposzát, a csillagközi utazás témáját dolgozza fel. Ezt...

Galgóczi Móni | 2017. 03. 24.

Timothée de Fombelle: Perle könyve

Mondják, én meg egyetértek velük, hogy Timothée de Fombelle általában a valóság és a fikció határait maszatolja el úgy, hogy senki, talán még ő se tudja egyértelműen, meddig tart az egyik...

Galgóczi Móni | 2017. 01. 25.

Beleolvasó - Anne-Dauphine Julliand: Egy különleges nap

Fülszöveg: Thais 2012. február 29-én ünnepelte volna a nyolcadik születésnapját, egy olyan napon, amely csupán minden negyedik évben bukkan fel a naptárban. Genetikailag öröklődő, gyógyíthatatlan...

Galgóczi Móni | 2016. 12. 05.

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

„Várom, de nem úgy, ahogy a születésnapját várja az ember, hanem úgy, ahogy valamit, amiről nem tudta, hogy szeretné, egészen addig, amíg meg nem látta. Megfogott a borítóján látható...

Galgóczi Móni | 2016. 11. 19.

Georges Simenon: Maigret és az egyes számú zsilip

Évek óta nem olvastam Maigret történetet. Számtalan oka van ennek, de senkit nem untatnék a részletekkel, még magamat sem. A lényeg, hogy most keresztezték egymást az útjaink, a felügyelőnek...

Galgóczi Móni | 2016. 11. 11.

Daniel Keyes: Bűnös-e Claudia?

Daniel Keyes-t olvasni számomra kicsit olyan, mint hazaérni: nyugodt, békés és biztonságos. Amikor belekezdek egy könyvébe, vagy akár csak arra gondolok, hogy olvasok tőle valamit, mindig átjár...

Galgóczi Móni | 2016. 10. 21.

Hogyan mondjam el neked…?!

„Egy kapcsolat nem azért tart sokáig, mert erre rendeltetett. Azért tart sokáig, mert két ember úgy dönt, hogy megőrzi egymást, küzd egymásért és dolgozik azért, hogy a kapcsolat tényleg...

Galgóczi Móni | 2016. 10. 15.

Polcz Alaine: Macskaregény

„Hat órakor bekapcsolom a Bartók rádiót. A rémes híreken hamar átesik az ember, aztán jön a muzsika. Kinyitok minden ajtót és ablakot, hogy a ház keresztül szellőzzön, és közben erőt...

Galgóczi Móni | 2016. 10. 09.

Rebecka Edgren Aldén: A nyolcadik főbűn

„A nyolcadik főbűn, hogy őszintén élek A valóság félelmet szül az álmok tovább élnek Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység Torkosság, harag, jóra való restség Én vagyok...

Galgóczi Móni | 2016. 09. 22.

Alex Shearer: Felhővadászok

„A kora reggel hűs lélegzetében néha végignéztem, ahogyan a felhővadászok elhagyják a kikötőt. Utána nehezen tudtam a lépteim az iskola felé irányítani. Csak őket láttam, csak rájuk...