Örömmel vettem tudomásul, hogy a finn Okra Playground tagjai semmit sem változtattak a zenéjükön, még mindig azt az egyszerre modern és hagyományos muzsikát játsszák, ami a korábbi lemezeiket...
A vakság relatív fogalom. Elveszíthetjük a szemünk világát egy betegség miatt. Velünk született rendellenességként is jelentkezhet. Az is előfordulhat, hogy egyik pillanatról a másikra szűnik...
Az eredetileg 1989-96 között kiadott Sandman sorozat egyike volt a műfajt felforgató, forradalmi ötleteket hozó képregényeknek. Bár már több, mint három évtizede szó van róla, hogy filmre...
Javier Marías közelmúltban bekövetkezett váratlan halála után azt hiszem, ezentúl az a Javier Cercas lesz a spanyolok első számú Nobel-esélyese, akit a hazai olvasók is jól ismerhetnek, hiszen...
Bár idén (2022-ben) visszafogtam magam, minden igyekezetem ellenére túlságosan sok CD-vel érkeztem haza Lisszabonból, így a következő hetekben ezekről jönnek majd az ajánlók. Vannak köztük...
Idén tavasszal élőben láttam Lirazt, amikor fellépett a Budapest Ritmon. Emlékezetes esteként maradt meg az emlékeztemben (rövid beszámoló erre), ezért érhető, hogy kíváncsian vártam az...
A Magvető kiadó immáron hagyományosnak mondható módon egy új kötet megjelentetésével tette emlékezetessé az egyik legnevesebb szerzőjük, Darvasi László hatvanadik születésnapját, ám...
Highbury kisvárosnak is beillő falujában él Emma Woodhouse, betegeskedő (bár inkább csak mindenért túlzottan aggódó) édesapjával. A huszonegy éves lány a megfelelő nevelésnek köszönhetően...
Elérkeztünk az Atlee Pine-sorozat záró darabjához, ahol végre fény derül Mercy Pine hollétére. Imádtam mind a négy kötetet, de nekem ez, a befejező kötet lesz a kedvencem. Nincs benne a...
Elérkezett a WOMEX utolsó napja, és ennek örömére új helyszínre zarándokoltak azok a womexesek, akik még nem hagyták el Lisszabont. A díjátadó helyszínéül egy nagyon szép épületet (São...
Az idei ősz talán legnagyobb életrajzi dobása korunk egyik leghíresebb és legfelkapottabb installációművészének, Ai Weiweinek az önéletrajza, az 1000 év öröm és bánat, ám ez a vaskos...
Hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy a WOMEX nem csupán az üzletről és az esti koncertekről szól, hanem vannak kiegészítő programok, amelyeket kár kihagyni, ezért a szombati napot a filmkönyvtárban...
Lábamban az előző nap minden fájásával, és azzal a tudattal érkeztem meg az Altice Arénához, hogy ez nyugisabb nap lesz. A valóság persze mindent megtett, hogy ne így legyen és a nap vége...
A második napon, amikor rövid várakozás után megnyitották az Altice Arena ajtaját, és az addig kívül várakozó sokaság beözönlött, végre elkezdődött az expo, amire egész évben vártam....
Mielőtt leültem volna a billentyűzetem elé, az új Federspiel album kapcsán egy régi cikk jutott az eszembe, bár lehet, lexikonban olvastam, miszerint a nyolcvanas évek elején azért szűnt meg...
Idén eddig semmi sem úgy alakul, ahogy előre elterveztem. Kezdődött minden azzal, hogy Budapestről bő kétórás késéssel indult el a járatunk, aminek eredményeként hajnali fél háromkor érkeztünk...
