Főkép

Szerencsére nem ritka az olyan együttes, amely huszonöt év után még mindig létezik, aktív, koncertezik és lemezeket készít. Az viszont már ritkaságnak számít, ha ennyi idő után még mindig kategóriájának az élmezőnyében van, és példát mutat abból, hogyan kell negyed évszázad után még mindig frissen, naprakészen, megújulva talpon maradni. Mindezt úgy, hogy közben egy pillanatig sem lettek hűtlenek az eredetileg választott zenei stílushoz.

 

A Mostar Sevdah Reunion társulat pont ilyen, még mindig sevdah muzsikát játszanak, csak már más stílusokkal keverik azt, mint például jazzel. Védjegyük Antonija Batinić hangja, amiben erő és érzelem egyaránt megtalálható, nekem nagyon bejön ez az orgánum, ahogyan a hangjával simogatja a fülemet a „U Trebinju Gradu” alatt, az több mint mesés. A másik ok, amiért még mindig élvonalbéli csapatnak számítanak, az a többi muzsikus tehetsége, nyitottsága. Jó példa erre az előbb említett szám aláfestése, ami sokkal ötletesebb, változatosabb, mint amivel az utóbbi időben sevdah együtteseknél találkoztam. Erre egyébként csapatban és egyénileg, szólózva is képesek.

 

Közhelynek hangzik, pedig teljes mértékben igaz, ezen a lemezen minden szám eltér a többitől, egyéni karakterrel rendelkezik. Még az olyan jól ismert dalokat, mint amilyen a „Chaje Shularije”, is képesek újragondolni, valami egyedi ízt adni hozzá. Az eredetileg Esma Redžepova által eredetileg 1961-ben előadott makedón dallamvilágra épült nótát a flamenco felé viszik el, Pedro el Granaíno vendégeskedésével. Befejezésként meg egyfajta esztatikus hangorgián keresztül jutunk el a kiteljesedéshez. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben ez a fajta együttműködés mennyire lesz jellemző az együttesre, én mindenesetre komoly lehetőséget látok benn, amire bizonyság a Muntu Valdoval előadott „E Titi Lambo”.

 

Természetesen ez a sevdah már nem olyan, mint mondjuk harminc évvel korábban, már nem csak melankóliát és szerelmi vágyódást takar, ezen az albumon egyéb indulatok is megfogalmazódnak. Az egyik csúcspontot szerintem a „Ljubi me / Besame mucho” alatt érjük el, mert ahogyan ebben Antonija Batinić énekel, és Gabrijel Prusina zongorázik, az bizony messze kilóg a megszokott sevdah dalok közül. De legalább ennyire érdekes a Dragan Ristić (őt a KAL formációból ismerem) közreműködésével készült „Me Sem Chori”, amiben roma-sevdah és még legalább két egyéb stílus keveredik egymással.

 

A Bosa Mara album nemcsak azért fontos, mert jubileumi kiadványként alkalmat nyújt a visszatekintésre, és a Mostar Sevdah Reunion fontosságának dokumentálására, hanem mert pillanatfelvételként megmutatja, hol tart most az együttes, milyen messzire jutottak az eredeti elképzelésüktől, és nem utolsó sorban ígéretnek tekintem, miszerint még nagyon sok izgalmas muzsikával lepnek meg bennünket. Addig meg jó lenne élőben látni őket.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Zatvorena Kapija, Chaje Shukarije, Ljubi me / Besame mucho

 

2024-ben megjelent album (Snail Records)

Weboldal: https://www.mostarsevdahreunion.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Antonija Batinić – ének

Mišo Petrović – szóló és ritmusgitár

Senad Trnovac – dob

Marko Jakovljević – nagybőgő és basszusgitár, šargija

Ivan Radoja – hegedű

Gabrijel Prusina – zongora, harmonika

Sandi Duraković – ritmusgitár

 

Közreműködők:

Muntu Valdo – ének, ritmusgitár és szájharmonika (8. szám)

Pedro El Granaino – ének (6. szám)

Miguel El Cheyenne – cajon és taps (6. szám)

Dominic Ntoumos – trombita (8. szám)

Boris Vuga – harmonika (1. szám)

Djeno Mujić – ütőhangszerek (1. és 6. szám)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Zatvorena Kapija
  2. U Trebinju Gradu
  3. Zvijezda Tjera Mjeseca
  4. Bosa Nara Bosnu Pregazila
  5. Djevojka Je Zelen Bor Sadila
  6. Chaje Shukarije (featuring Pedro el Granaíno)
  7. A što ti je, mila kćeri, jelek raskopčan?
  8. E Titi Lambo (featuring Muntu Valdo)
  9. Ljubi me / Besame mucho
  10. Me Sem Chori
  11. Dej mi Bože joči sokolove