Zenék a nagyvilágból – Germà Negre: Puja aquí dalt i balla – világzenéről szubjektíven 461/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 02. 26.

Ez már a harmadik nagylemez, amit a katalán Germà Negre együttes megjelentet, de sajnálatos módon ez az első, amihez szerencsém van. Létrejötte annak köszönhető, hogy a zenészek közül páran felkeresték a Girona városában található Càntut archívumot, amelyet a régió szóbeli zenei örökségének összegyűjtésére alapítottak még 2012-ben. Az ezernél is több felvétel közül válogattak ki párat, amit aztán saját elképzelésük alapján átalakítottak, és beillesztettek a repertoárjukba. Ilyen a klipes „El marinero”, ami egy tengerész és az ördög találkozásáról szól, és ahol vendégként a Les Pitxorines csapat hölgyei is közreműködnek. Ez persze nem az egyetlen forrás, amire támaszkodtak a stúdióban, de meglátásom szerint a végeredmény egy modern daloskönyv lett.
A zene jellegzetes: könnyed, vidám, táncra csábító, és elsődleges célja a népszerű és hagyományos dalok táncolhatóbb ritmusokkal való újragondolása, áthangszerelése. Jó példa erre a „Les males herbes”, ami jamaicai stílusban kezdődik, majd a második perc után lecserélnek mindent az Indiana Jones sorozat fő dallamára, miközben a ritmus még mindig Jamaicát idézi. Vagy ott van a „Cançó de les mudances”, ami elvileg egy ír nóta átdolgozása, és amiről én ezt bizony elsőre meg nem mondtam, annyira jól sikerült az átdolgozás.
Ha azt kéne megmondanom, hogy ez mégis milyen zene, akkor képzeljünk el egy rock és hagyományos népzene egyveleget, szintetizátorral kiegészítve. Időnként a popos felfogás kerül előtérbe (El baile del Japó), de a népzene minden alkalommal felbukkan valamilyen formában. Az album meglehetősen eklektikus lett, viszont a sokszínűség dacára egységes, a vidám hangulatot végig megtartották.
Van egy olyan érzésem, hogy ez a zene élőben az igazi, akkor érvényesül a maga teljességében a Germà Negre együttes energiája, a dalok életöröme. Mondom ezt úgy, hogy az album utolsó száma lassabb tempójú, és így az addig önfeledten táncoló párokat összebújásra, pihenésre készteti.
Meghallgatásra ajánlott számok: Les males herbes, El marinero, Cançó de les mudances
2024-ben megjelent album (Segell Microscopi)
Weboldal: https://www.facebook.com/GermaNegre
A zenekar tagjai:
Adrià Estarriola - hegedű és mandolin
Adrià Mateos – dobok
Aleix Pagès – basszus és szintetizátorok
Ferran Roure – tenorszaxofon
Adrià Dilmé – ének és harmonika
David Mauricio – gitár és ének
Marc Vall – ütőhangszerek
Közreműködők:
Alba Careta – trombita és ének (El marinero)
Quico El Célio, El Noi I El Mut De Ferreries (Coll d’oca)
Les Pitxorines (El marinero)
A lemezen elhangzó számok listája:
- Muntanyes del Canigó
- Coll d'oca (feat. Quico El Célio, El Noi I El Mut De Ferreries)
- El baile del Japó
- El marinero (feat. Pitxorines)
- Cançó de les mudances
- Les males herbes
- Fica-li noia
- Cançó de les mares (feat. Alba Careta)