Radu Vancu: Kaddis Radnóti Miklósért
Írta: Bak Róbert | 2025. 02. 24.
Amit olvasás előtt még csak sejtettem, az már Radu Vancu második magyarul megjelent kötetének első sorainál bizonyossággá vált, a Kaddis Radnóti Miklósért az egyik legegyedibb verseskötet, amihez az utóbbi években szerencsénk lehet. A kortárs román líra egyik vezető alkotója ugyanis a tömegsírból kibeszélő Radnóti Miklóst állította a könyve középpontjába, hogy ne csak emléket állítson a fiatalon meggyilkolt magyar költőnek, hanem elmélkedhessen a költészet világjobbító szerepéről is.
„Kedvesem miután kiemelted testem a tömegsírból
megtaláltad foszlott viharkabátom zsebében a noteszt
utolsó verseimmel Teljesen átitatta a nedves föld De rothadó &
nyirkos testemet is magába itta a papír Szárítottad a napon Ültél
a notesz mellett & vártad száradjon hátha ki lehet olvasni
még a verseket Arra gondoltam hogy végignézted ahogy testem
lassan kipárolog a füzetből Kipárolog a versekből És kissé
különös volt hogy verseim akkor váltak láthatóvá ha testem már
elpárolgott belőlük Nyár volt Hamar elpárologtam & előtűntek
sorra a versek & Amíg olvastad őket végig figyeltelek odafönt
a lég hullámaiból ahová párologtam & a tömegsírból amiben
hevertem & a versek mögül is Nem sírtál Helyetted zokogtam
én Csodálkozva nézted ahogy ismét elázik a notesz Fújni
kezdted Rám leheltél Minél erősebben fújtál a füzetre annál
jobban elázott Zsebre tetted Tested melegétől még gyorsabban
párologtam Mint a napmelegtől Ahogy elpárologtatott néha
a ragyogó fény & az édes halál ami egyszerre ült ki arcodra
amikor elélveztél Amikor alig egy perc múlva zsebedből
ismét elővetted teljesen száraz volt látszott nem érted a dolgot Én
sem értem kedvesem Nézlek most is téged a tömegsírból Vagy épp
a versek mögül Igazából mindkettő Én vagyok a levegő körötted Ha
érzed hogy a levegő & és a fény hirtelen nedves sóvá alakul
ne ijedj meg Csak én vagyok Csak költészet”
Vancu tökéletesen idézi meg Radnóti hangját (természetesen ez nagyban a fordító, André Ferenc érdeme is), amely hol érzelmekkel teli, hol tragikus, hol komikus; azonban az összes regiszter ragyogóan illeszkedik egymáshoz. A nyolcvan éve halott költő folyamatosan egykori feleségét, Gyarmati Fannit szólítja meg, vall neki emlékeiről, érzéseiről, a tömegsír sokszor egészen vidám hétköznapjairól. Ezekben a szövegekben érezhető, hogy a szerző alaposan beleásta magát a témába, így bőséges utalások vannak a Radnóti versekre és életrajzi eseményekre, melyeknek forrása elsősorban Fanni naplója.
Ezeket a túlvilági kiszólásokat Vancu esszébetétei szakítják meg, melyekben elmélkedhet a költészet mindenkori szerepéről és hasznáról, olyan nagy elődöket példaként állítva mint Borges, Eliot, Pound, Dante vagy Whitman. Ezek a rövidke szövegek témájukban is és stílusukban is remekül egészítik ki Radnóti megszólalásait, hogy egy olyan, nem mindennapi nagy szövegtestet kapunk, amely még sokáig velünk marad az olvasás után. Azt hiszem, már így az év elején megvan 2025 nem csak az egyik legeredetibb, de egyik legjobb lírakötete is, amelyet nem mellesleg a bucsai mészárlás ihletett.