Zenék a nagyvilágból – Park Jiha: All Living Things – világzenéről szubjektíven 462/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2025. 03. 09.
Ez már a negyedik alkalom, hogy a dél-koreai művésznő albumáról írok, és a zenéje állandóságában van valami megnyugtató otthonosság. Továbbra is egyedül lakja be a stúdiót, minden hangszeren ő játszik, és az elektronikus részek is az ő kezét dicsérik. Ez nála mindig előny, hiszen kizárólag az ő fejében létezik, amit éppen rögzíteni kíván, és úgy gondolom, hogy minden további jelenlévő csak hátráltatná a stúdióban.
A zene lassan építkező, ismétlődő ciklusokkal halad előre, és mivel sem szöveg, sem ének nem támogatja a hangszereket, hallgatóként nincs más dolgunk, mint csukott szemmel hátradőlni, és élvezni a muzsikát. Optimális esetben ugyanazt a látomást éljük át, mint amit Park Jiha eredetileg megálmodott, de akkor sincs gond, ha valami egészen mást vizionálunk. Nekem például a misztikus „Breathe Again” alatt egy ködfoszlányoktól elmosódott mérsékelt égövi esőerdőbe sikerült eljutnom, ahol páracseppek ültek minden levélen, mohán és zuzmón, a talajt páfrányok borítják, és szórt fény teszi még álomszerűbbé a látványt.
Az autentikus koreai hangszereken kívül időnként harangjáték színesíti a hangzást – jó példa erre az albumzáró „Water Moon”, ami ettől a keveredéstől, no meg a csipetnyi hozzáadott elektronikának köszönhetően némileg eltér a többi számtól. A természet helyett nálam ez inkább az ünnepet, a gyerekkorom ünnepeit idézte meg – köszönet érte. Park Jiha eredetileg a mozdulatlan vízfelszínre hulló vízcseppeket képzete le, az pillanatot, amikor a cseppek okozta apró hullámok megtörik a felhőtlen esti égbolton ragyogó hold tükörképét. Az eddig említetteken kívül még a „A Story Of Little Birds” tetszett a legjobban, nem feltétlenül a tempója miatt, mert ugyan gyorsabb, mint a lemezt többi száma, mégis inkább a tökéletessége fogott meg.
A lemezről Park Jiha ezt mondta: „Az elsőtől a kilencedik számig terjedő folyamat a születéstől, növekedéstől, érettségtől a hanyatlásig, a halálig tartó evolúciót jelképezi, a reményt és egy gyönyörű bizonytalanságot kifejező ciklusnak tekintem, amelyet igyekeztem a zenébe bevinni.”
Szerintem a célját ezúttal is sikerült megvalósítania, a természet, az élővilág, az élet dicsőítése minden számban megtalálható. Mindezeken túl én érzem a változást a zenéjében. A korábbiakhoz képest aprólékosabbnak, misztikusabbnak gondolom ezt a minimalista muzsikát, és ezen kívül változatosabbnak, mert van olyan kompozíció, ami már-már hagyományos dalnak tűnik (A Story Of Little Birds), máskor meg az ismétlődés a mérvadó, de valahogy mindig benne van a kiszámíthatatlanság, a kísérletezés. Egy biztos, az All Living Things albumot vétek háttérzeneként hallgatni, bár úgy sejtem, elalváshoz ideális lehet, szóval akinek gondja van az álomba merüléshez, az hívja segítségül Park Jiha negyedik albumát.
Meghallgatásra ajánlott számok: Breathe Again, Water Moon, A Story Of Little Birds
2025-ben megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.facebook.com/jiha1005
A zenekar tagjai:
Park Jiha – piri (dupla bambuszfurulya), saenghwang (hosszabb-rövidebb bambuszsípokból álló fúvós hangszer), yanggeum (citerához hasonló fémhúros hangszer, amelyet ütővel szólaltatnak meg), glockenspiel (harangjáték), harang, ének, elektronika
A lemezen elhangzó számok listája:
- First Buds 03:33
- Grounding 04:35
- Bloom 05:51
- A Story Of Little Birds 06:07
- Growth Ring 03:45
- Blown Leaves 04:53
- Breathe Again 06:51
- Eternal Path 06:19
- Water Moon 04:27