Főkép

Pettson egy koros svéd gazda, aki Findusz nevű macskájával éldegél idilli farmján, és mindenféle kalamajkában, mókában van részük. Sokan ismerik őket a róluk készült rajzfilmsorozat miatt, de azok száma sem szerény, akik (vagy akiknek) olvastak már róluk szóló könyvet. Magam is rajongójuk vagyok, akárcsak a fiaim (bár a nagyobbik már „kinőtte”, ami nyilván csak átmeneti állapot).

 

Annyi minden miatt lehet szeretni ezt a sorozatot (és Sven Nordqvist könyveit általában)! Például a számomra nosztalgikus vidéki környezet, a történetekbe, szereplőkbe és illusztrációkba szőtt sajátos skandináv észjárás és humor, a szívet melengető, mégsem giccses mondanivaló miatt. Vagy mert a legtöbb képen Nordqvist elrejt valami apró poént, valami furcsa kis lényt, netán utalást az aktuális probléma megoldására, és így tovább. De meg a két főszereplő is annyira szeretetreméltó: a kissé morgós Pettson, aki úgy bánik Findusszal, mintha a gyereke lenne, s a szeleburdi, de elbűvölően aranyos macsek valami olyan emberségeset, kedveset képvisel, aminek (bizony-bizony) a mai világban nagyon is van helye, meg igény rá.

 

Ha jól látom, a Palacsintatorta volt az első Pettson és Findusz könyv, ámde nem ebben a formában, hanem úgy, ahogy a General Press már korábban, A ​kandúr szülinapi tortája címmel kiadta. Merthogy cikkem tárgya az a fajta lapozgatós, „kukucskálós” könyv, melyet kisebbeknek szánnak. De saját tapasztalatból mondom, hogy nagyobbak is remekül szórakoznak, míg kinyitnak minden kis rejtett ajtót, elhúzigálnak minden kis fület meg bigyót, és megtalálják az összes rejtett apró részletet.

 

Maga a történet, ha egyszerűsítve is, ugyanaz maradt. Findusznak minden évben háromszor van szülinapja, „csak mert úgy érdekesebb”, és olyankor Pettson palacsintatortát süt neki. Csakhogy az aktuális jeles napon épp nincs liszt a háznál, Pettson tehát biciklire pattan, hogy hozzon a boltból, ámde kiderül, hogy a bringa hátsó kereke lapos, és így tovább. Hasonló a sztori, mint A nyulacska csengettyűje című mesében, de említhetném a Hová mész te kisnyulacska című dalt is, mint hasonló logikával építkezőt. Az egyik dologból következik a másik, s míg minden felmerülő problémát meg nem old két hősünk, addig bizony nem lesz palacsintatorta.

 

Egyszóval a kötet kreatív problémamegoldásra is szép példákat mutat, de mindenek fölött derűs, szórakoztató olvasmány kicsinek-nagynak.