A Cartaphilus úgy tíz évvel ezelőtt négy kötet után kénytelen volt feladni a Sandman képregények kiadását, ám úgy tűnik, változott annyit a hazai színtér, hogy a Fumax belevághasson...
A Summoning méltatlanul kevesek által ismert együttes, mégis az egyik legmeghatározóbb hangzásbéli munka, amit valaha hallottam, hozzájuk köthető. Igyekszem nem elfogultan magasztalni, hanem...
Furcsa, hogy évek múltán olyan könyvek ragadnak meg az ember emlékezetében, amelyeket annak idején nem tartott igazán tökéletesnek, és más olyanok, amelyek miatt pedig odáig volt, kihullanak...
Az amerikai George R. R. Martint talán keveseknek kell bemutatni. Forgatókönyv- és prózaíró, producer, manapság ráérős, idős úr ő, aki kilenc éve írja annak a sárkányos-élőholtas, randomhalál-generátoros...
Újabb meglepő tény: a Čendeš együttes (korábban Rusín Čendeš Orchestra volt a nevük) már játszott Magyarországon, amikor idén augusztusban felléptek a nyíregyházi Vidor Fesztiválon....
Mivel idén lezárult A Bestia felemelkedése regényfolyam a 12. résszel, és „csak” két további Warhammer 40.000-es sorozat fut egymás mellett, így ideje volt valami újba belefogni. A Tuan...
Egyetértünk abban, hogy az már önmagában jelent valamit, ha egy lemez produceri feladatait Boban Marković végezte? Ha ehhez még hozzáteszem azt, amit az idei, sorrendben negyedik Budapest Ritmo...
Akik általában érdeklődnek a fantasy, illetve a horror zsánerének fontosabb címei iránt, azoknak minden bizonnyal érdemes foglalkozniuk a Bölcsőrablókkal is. 2017-ben Dragon-díjat, 2018-ban...
Elsőre nem annyira értettem, hogy miért sugall ennyire különböző könyvet a magyar és az egyik külföldi borító – utóbbival találkoztam először, amin egy elhagyatott, hóval borított...
Némileg meglepődtem azon, hogy évekkel ezelőtt már született nálunk írás az izraeli Idan Raichel akkori lemezéről. Ez irányú tájékozatlanságomat részben megmagyarázza, hogy azt a cikket...
Barnás Ferenc legújabb kötete, az Életünk végéig kapcsán nem azért jutott szinte azonnal az eszembe Bartis Attila A vége című nagyregénye, mert mindkét alkotó huzamosabb ideje Indonéziában...
„Fúdd el jó szél, fúdd el, hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát, az én szívem búját” Vianne Rocher nem pont ezt, egy másik dalt énekelget a szélnek, egy francia nyelvűt, remélve,...
Nem tudom, mennyire divat ilyesmit csinálni, de ez a mostani egy filmajánlóba ágyazott, úgynevezett rendezőajánló lesz, a tárgya, illetve alanya, ha úgy tetszik, pedig nem más, mint Gus Van...
Nagyjából két és fél évvel ezelőtt írtam a chilei együttes előző lemezéről, és nem sokon múlt, hogy lemaradtam a tavalyi lemezükről. Szerencsére nem így lett, és kifejezetten örülök,...
Kezdem azt hinni, hogy a skandinávok nem kimondottan családközpontúak. Csak pár hónapja olvastam Vigdis Hjorth Örökségét, amely egy meglehetősen sokkoló, családon belüli erőszak témát...
Még mindig azt mondom, hogy a jazz nem tartozik a kedvenceim stílusaim közé, bár tény, van pár előadó akit szeretek, és akiknek a lemezeit több-kevesebb rendszerességgel hallgatom. Viszont...
