Zenék a nagyvilágból – Muzsikás & Amadinda: Párhuzamok és kontrasztok – világzenéről szubjektíven 221/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2020. 03. 29.
Utólag belegondolva nem okozott meglepődést lemez megjelenése, hiszen évekkel ezelőtt már volt szerencsénk megnézni a két együttest élőben, amint külön-külön és közösen muzsikálva szórakoztatták a Várkert Bazár közönségét. Már akkor kiérlelt produkciót láttunk – bár igazából az lenne hír értékű, ha az ellenkezőjét állítanám, hiszen a Muzsikás és Amadinda is évtizedek óta koncertezik, szóval sem a rutinjukat, sem a közönséggel folytatott kommunikáció minőségét, sem pedig a repertoárjuk nagyságát illetően nem lehet kétségünk.
A 2016. május 21-i fellépést annak idején elég részletesen kibeszéltük, ezért helyénvalónak érzem pár gondolat megidézését:
„GM: Miért lenne probléma két Kossuth-díjas egy színpadon? Zenészek! Hol itt a gond?
GT: Igazából az eltérő attitűd. Az egyik évtizedek óta magyar népzenét játszik, kutatással, utánajárással, autentikusan. A másik együttes pedig ugyan sokfélét, de ezen az estén a világ különböző szögleteiből származó témákat mutattak be nekünk, eredeti hangszereken.
GM: De a zenének nincsenek határai, áramlik, teljesen mindegy milyen országban jár, a zene szerves része az életünknek, és szerintem ez a kapcsolat a két együttes között.
GT: Vagy legalábbis ez a cél, hogy mindenkinek errefelé kellene haladnia. Értem, amit mondasz, de akkor is az van bennem, hogy túl sok közös témát elsőre nem bírtam felfedezni a zenében. Oké, mondták, hogy minden nép zenéje gyakorlatilag ugyanazokról az alapdolgokról szól, mint szerelem, bánat, öröm, és a többi…
….
GM: És mit szóltál ahhoz a számoz, amikor közösen muzsikált a két zenekar. Akkor érezted, hogy annyira különbözőek lennének?
GT: Nem, nem éreztem, inkább azt a pillanatot mondanám a koncert csúcspontjának, még akkor is, ha nem az egész számot játszották közösen, csak egy részéhez csatlakozott az Amadinda. Úgy éreztem egyébként, hogy kellett egy kis idő a zenészeknek, mire bemelegedtek, vagy átvették a hangulatot – ami a végén egy fantasztikus produkcióban csúcsosodott ki.
Bő egy évvel később került sor a Művészetek Palotájában (2017. december 28.) arra a koncertre, ami 2019 decemberében megjelent CD-n. Ezt annyival érzem többnek, hogy az eredeti koncepció – melynek eredményeként a népzenét játszó Muzsikás, és a kortárs ütőhangszeres csoportként ismert Amadinda (akik a világ távoli tájain élő népek különféle ütőhangszerek által megszólaltatott népzenéivel léptek fel) – valóban a lemez címében megfogalmazott elvek alapján állította össze a műsort.
Párhuzamok és kontrasztok – a hallgatóra vár annak felderítése, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent. Én úgy értelmezem, hogy párhuzamosság alatt a különféle népek egyforma élethelyzeteit leképező, bánatot és örömet megszólaltató számokban fedezhető fel. A kontraszt leginkább a Tahitiről származó „Otea” című ütősorgiában van jelen, mert ez a fajta vehemencia, zeneiség emlékeim szerint teljesen hiányzik a magyar népzenéből. A különbség főként akkor válik nyilvánvalóvá, ha a rögtön utána következő „Táncdallamok” című darabbal hasonlítjuk össze, ahol a dallamot csak a gardon biztosította ritmus kíséri.
Ez a kompozíció egyben arra is jó példa, hogy a két együttes nem csupán felváltva játszik a színpadon, hanem ha úgy látják jónak, akkor besegítenek egymásnak – itt például az Amadinda ad támogatást a gardonnak.
Amit hiányolok ebből a koncertfelvételből, az nem más, mint az átvezető konferálások, mert nekem élőben ez valóban pluszt jelentett, jól illeszkedett a hangulathoz. Sajnos nem voltam ott a MüPában, így nem tudom megmondani, hogy akkor mennyit kommunikáltak a zenészek a közönséggel, de nekem ettől lenne igazán élő, azzal együtt adná vissza az eredeti hangulatot. Szerencsére a CD-hez mellékelt könyvecske részben pótolja a narrációt, hiszen korrekt módon minden számról megtudjuk származási helyét, valamint azt, hogy és milyen alkalmakor játszották ezeket eleink.
Ettől az „apróságtól” eltekintve ez egy remek album, bemutatja mire képes közösen a két együttes, és nem mellékesen megajándékoz bennünket egy maréknyi, egymásra reflektáló szerzeménnyel, amelyekben közel kerül egymáshoz a nagyvilág és a Kárpát-medence zenéje.
Meghallgatásra ajánlott számok: Otea, Lassúcsárdás és szapora, Improvizáció
2019-ben megjelent album (Fonó)
Weboldal: http://www.muzsikas.hu/, https://www.facebook.com/amadindapercussiongroup/
A zenekar tagjai:
Muzsikás
Éri Péter – furulya / shepherds flute (4, 9), kontra / viola (3, 5, 7), hosszúfurulya / long flute (1, 10)
Hamar Dániel – nagybőgő / double bass (3, 5, 7, 10), gardon (9)
Porteleki László – hegedű / violin (5, 7, 9) madárhang / bird calls (10)
Sipos Mihály – hegedű / violin (1, 3, 5, 9, 10)
Amadinda
Bojtos Károly – afrikai xilofonok / African xylopones (2, 4), marimbula (6), polinéz dob és fadob / Polynesian drum, wooden drum (8), szenegáli dob / Senegalese drum (9), madárhang / bird calls (10)
Holló Aurél – kínai templomi harang / Chinese temple bell (1, 10), afrikai xilofonok / African xylopones (2, 4), cabasa (6), polinéz fadob / Polynesian wooden drum (8), deszkák, cserép / planks, clay crockery (9), sistrum (10)
Rácz Zoltán – claves (4), kolomp / bell (6), polinéz dob / Polynesian drum (8), szenegáli dob / Senegalese drum (9), szulavezi duda / Sulawesi bagpipe (10)
Váczi Zoltán – csörgő / rattles (4), mbira (6), polinéz dob és fadob / Polynesian drum, woooden drum (8), ceglédi kanna / water jug (9), madárhang / bird calls (10)
Közreműködők:
Farkas Zoltán – tánc / dance (6), gardon (9)
Tóth Ildikó – tánc / dance (6)
A lemezen elhangzó számok listája:
- Érkezés
- Mkazi wa mulomo (Malawi)
- Bodonkúti hajnali (Kalotaszeg, Erdély)
- Fang xilofonok (Gabon)
- Lassúcsárdás és szapora (Kalotaszeg, Erdély)
- 6. Sirató (Zimbabwe és Gyimes)
- Improvizáció (Mezőség, Erdély)
- Otea (Tahiti)
- Táncdallamok (Gyimes, Erdély)
- Búcsúzás