Főkép

Utólag belegondolva nem okozott meglepődést lemez megjelenése, hiszen évekkel ezelőtt már volt szerencsénk megnézni a két együttest élőben, amint külön-külön és közösen muzsikálva szórakoztatták a Várkert Bazár közönségét. Már akkor kiérlelt produkciót láttunk – bár igazából az lenne hír értékű, ha az ellenkezőjét állítanám, hiszen a Muzsikás és Amadinda is évtizedek óta koncertezik, szóval sem a rutinjukat, sem a közönséggel folytatott kommunikáció minőségét, sem pedig a repertoárjuk nagyságát illetően nem lehet kétségünk.

 

A 2016. május 21-i fellépést annak idején elég részletesen kibeszéltük, ezért helyénvalónak érzem pár gondolat megidézését:

„GM: Miért lenne probléma két Kossuth-díjas egy színpadon? Zenészek! Hol itt a gond?

GT: Igazából az eltérő attitűd. Az egyik évtizedek óta magyar népzenét játszik, kutatással, utánajárással, autentikusan. A másik együttes pedig ugyan sokfélét, de ezen az estén a világ különböző szögleteiből származó témákat mutattak be nekünk, eredeti hangszereken.

GM: De a zenének nincsenek határai, áramlik, teljesen mindegy milyen országban jár, a zene szerves része az életünknek, és szerintem ez a kapcsolat a két együttes között.

GT: Vagy legalábbis ez a cél, hogy mindenkinek errefelé kellene haladnia. Értem, amit mondasz, de akkor is az van bennem, hogy túl sok közös témát elsőre nem bírtam felfedezni a zenében. Oké, mondták, hogy minden nép zenéje gyakorlatilag ugyanazokról az alapdolgokról szól, mint szerelem, bánat, öröm, és a többi…

….

GM: És mit szóltál ahhoz a számoz, amikor közösen muzsikált a két zenekar. Akkor érezted, hogy annyira különbözőek lennének?

GT: Nem, nem éreztem, inkább azt a pillanatot mondanám a koncert csúcspontjának, még akkor is, ha nem az egész számot játszották közösen, csak egy részéhez csatlakozott az Amadinda. Úgy éreztem egyébként, hogy kellett egy kis idő a zenészeknek, mire bemelegedtek, vagy átvették a hangulatot – ami a végén egy fantasztikus produkcióban csúcsosodott ki.

 

Bő egy évvel később került sor a Művészetek Palotájában (2017. december 28.) arra a koncertre, ami 2019 decemberében megjelent CD-n. Ezt annyival érzem többnek, hogy az eredeti koncepció – melynek eredményeként a népzenét játszó Muzsikás, és a kortárs ütőhangszeres csoportként ismert Amadinda (akik a világ távoli tájain élő népek különféle ütőhangszerek által megszólaltatott népzenéivel léptek fel) – valóban a lemez címében megfogalmazott elvek alapján állította össze a műsort.

 

Párhuzamok és kontrasztok – a hallgatóra vár annak felderítése, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent. Én úgy értelmezem, hogy párhuzamosság alatt a különféle népek egyforma élethelyzeteit leképező, bánatot és örömet megszólaltató számokban fedezhető fel. A kontraszt leginkább a Tahitiről származó „Otea” című ütősorgiában van jelen, mert ez a fajta vehemencia, zeneiség emlékeim szerint teljesen hiányzik a magyar népzenéből. A különbség főként akkor válik nyilvánvalóvá, ha a rögtön utána következő „Táncdallamok” című darabbal hasonlítjuk össze, ahol a dallamot csak a gardon biztosította ritmus kíséri.

 

Ez a kompozíció egyben arra is jó példa, hogy a két együttes nem csupán felváltva játszik a színpadon, hanem ha úgy látják jónak, akkor besegítenek egymásnak – itt például az Amadinda ad támogatást a gardonnak.

Amit hiányolok ebből a koncertfelvételből, az nem más, mint az átvezető konferálások, mert nekem élőben ez valóban pluszt jelentett, jól illeszkedett a hangulathoz. Sajnos nem voltam ott a MüPában, így nem tudom megmondani, hogy akkor mennyit kommunikáltak a zenészek a közönséggel, de nekem ettől lenne igazán élő, azzal együtt adná vissza az eredeti hangulatot. Szerencsére a CD-hez mellékelt könyvecske részben pótolja a narrációt, hiszen korrekt módon minden számról megtudjuk származási helyét, valamint azt, hogy és milyen alkalmakor játszották ezeket eleink.

 

Ettől az „apróságtól” eltekintve ez egy remek album, bemutatja mire képes közösen a két együttes, és nem mellékesen megajándékoz bennünket egy maréknyi, egymásra reflektáló szerzeménnyel, amelyekben közel kerül egymáshoz a nagyvilág és a Kárpát-medence zenéje.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Otea, Lassúcsárdás és szapora, Improvizáció

2019-ben megjelent album (Fonó)

Weboldal: http://www.muzsikas.hu/, https://www.facebook.com/amadindapercussiongroup/

 

 

A zenekar tagjai:

Muzsikás

Éri Péter – furulya / shepherds flute (4, 9), kontra / viola (3, 5, 7), hosszúfurulya / long flute (1, 10)

Hamar Dániel – nagybőgő / double bass (3, 5, 7, 10), gardon (9)

Porteleki László – hegedű / violin (5, 7, 9) madárhang / bird calls (10)

Sipos Mihály – hegedű / violin (1, 3, 5, 9, 10)

 

 

Amadinda

Bojtos Károly – afrikai xilofonok / African xylopones (2, 4), marimbula (6), polinéz dob és fadob / Polynesian drum, wooden drum (8), szenegáli dob / Senegalese drum (9), madárhang / bird calls (10)

Holló Aurél – kínai templomi harang / Chinese temple bell (1, 10), afrikai xilofonok / African xylopones (2, 4), cabasa (6), polinéz fadob / Polynesian wooden drum (8), deszkák, cserép / planks, clay crockery (9), sistrum (10)

Rácz Zoltán – claves (4), kolomp / bell (6), polinéz dob / Polynesian drum (8), szenegáli dob / Senegalese drum (9), szulavezi duda / Sulawesi bagpipe (10)

Váczi Zoltán – csörgő / rattles (4), mbira (6), polinéz dob és fadob / Polynesian drum, woooden drum (8), ceglédi kanna / water jug (9), madárhang / bird calls (10)

 

Közreműködők:

Farkas Zoltán – tánc / dance (6), gardon (9)

Tóth Ildikó – tánc / dance (6)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Érkezés
  2. Mkazi wa mulomo (Malawi)
  3. Bodonkúti hajnali (Kalotaszeg, Erdély)
  4. Fang xilofonok (Gabon)
  5. Lassúcsárdás és szapora (Kalotaszeg, Erdély)
  6. 6. Sirató (Zimbabwe és Gyimes)
  7. Improvizáció (Mezőség, Erdély)
  8. Otea (Tahiti)
  9. Táncdallamok (Gyimes, Erdély)
  10. Búcsúzás