Főkép

Még nem olvastál semmit Brandon Sandersontól? Akkor azt javaslom, hogy ne ezzel a könyvvel kezdd a vele való ismerkedést. Helyette érdemesebb az Elantrist választani, amelyben egy pusztulás küszöbén álló, egykor varázslatos királyság történetét követhetjük nyomon. Vagy ha nem ijedsz meg a hosszú könyvektől, akkor a Ködszerzet-sorozat neked való lehet: ebben az emberek különböző fémeket elfogyasztva jutnak elképesztő képességekhez, miközben egy csapat törvényen kívüli a világot uraló zsarnok megdöntésén fáradozik. Ha a klasszikusabb környezetben játszódó epikus fantasy a kedvenced, akkor megéri A királyok útjánál kezdeni: a folytonos viharokkal szaggatott világon az emberek a mágia birtoklásáért küzdenek, ám egy értéktelennek tartott rabszolga változást hozhat.

 

A kozmerum titkai ugyanis elsősorban azoknak szól, akik már elolvastak jó pár regényt a szerzőtől. Nem csupán azért, mert nem egy történet ebben a gyűjteményben spoileres a korábban megjelent könyvekre nézve, de azért is, mert leginkább abban erős ez a kötet, hogy rámutasson Sanderson világainak összefüggéseire. A már említett sorozatok (mint az Elantris, a Ködszerzet vagy a Viharfény krónika) egy nagy univerzumot alkotnak, ha úgy tetszik, ugyanannak a világegyetemnek különböző bolygóin játszódnak: ez a Kozmerum, amelyben rejtélyes események hatására (melynek pontosan története még pár könyvvel odébb van) ilyen sokszínű, de bizonyos szempontból mégis hasonló élet tudott kialakulni.

 

Ez a rövidpróza-gyűjtemény hat ilyen világba enged betekintést rövidebb írásokon keresztül (persze Brandon Sandersonról van szó, akinél a „rövidebb” sem jelent kevés oldalt), melyek közül párat pár olvashattunk magyarul, némelyikkel viszont most találkozhatunk először. Utóbbiak közül számomra a legígéretesebb a jelenleg képregény-formában (és egy rövidebb prózai vázlatban) elérhető „Fehér homok” volt – középpontban olyan sivatagban élő emberek, akik közül néhányan képesek arra, hogy a fehér színű homokból erőt nyerjenek ki, és egy fiú, akinek nem túl erős a képessége, viszont megtanulja azt úgy használni, hogy a sokkal tehetségesebbeket is felül tudja múlni. Sajnos a lendületes történetnek csak a kezdetét olvashatjuk (azt viszont kétféle formában is), de nagyon remélem, hogy előbb-utóbb megjelenhet a képregény itthon – a homokhoz kapcsolódó erők elég látványosan nézhetnek ki a lapokon, ráadásul egy igen szórakoztató fantasy történet alapjait jelenthetik.

 

A „Hatodik az Alkonyatban” elbeszélésbe elsőre nehéz volt belerázódni: ez tényleg egy teljesen új világ, aminek idegenszerűségére, furcsaságára csak még jobban ráerősít, hogy a fő nézőpontunk sem egy könnyen megérthető személy. Viszont amint közelebb kerültünk a bemutatott környezethez, már rengeteg izgalmasabb apróságot tartogatott a szöveg. Meglepő élmény volt újraolvasni a korábban a Veszélyes amazonok antológiában is elérhető „Hallgatás árnyai a Pokol Rengetegében” novellát, mely másodjára sokkal érdekesebbnek és – talán pont a sok kozmerumos átvezető szövegnek köszönhetően – összetettebbnek tűnt. A kontextus miatt az utalások és az elrejtett apróságok jobban feltűntek, és így valahogy a cselekmény, illetve a karakterek is jobban megfogtak.

 

A Ködszerzet-sorozathoz kapcsolódóan három szöveg is vár ránk: az elsőben Kelsier előtörténetéből ismerhetünk meg egy tanulságos szeletet, majd utána Allomanta Jak kalandjaiba nyerhetünk betekintést (ez egy veszettül vicces stílusban előadott, még briliánsabb lábjegyzetekkel tarkított írás, eléggé eltér a klasszikus hangulattól), végül pedig az eredeti Ködszerzet-trilógia eseményei kerülnek más megvilágításba. Ez utóbbiról elég spoileres lenne mesélnem, mindenesetre aki olvasta a trilógiát, az rengeteg kérdésére választ kaphat és pár eddig némileg zavaros összefüggés is kitisztulhat.

 

A gyűjtemény legjobbja számomra mégis az Elantris világához kapcsolódó „A császár lelke” kisregény volt: az önállóan is értelmezhető történet egy „másoló” legújabb megbízását meséli el. Ám ez a megbízás nem kisebb, mint hogy másolja le a császár lelkét – ebben a világban az erőt birtokoló „másoló” különböző karcolt pecsétekkel el tudja hitetni bármivel, hogy valami más. Sanderson nagyon érzékletesen, apró lépésekkel vezet el minket a mágia lényegééig, közben pedig érdekes szereplőket vázol fel, ráadásul nem érződik feleslegesen hosszúnak sem (pedig Sandersonnál ez könnyen fel tud merülni).

 

A kötetnek mindössze egy gyenge pontja van: aki nem szeretné előre „lelőni a poénokat”, az egyelőre nem tudja végigolvasni. Mivel a „Peremtáncoló” című novella a magyarul még meg nem jelent Tündöklő szavak eseményei után következik, ezért könnyen el tudja rontani annak az olvasási élményét – aki még csak A királyok útját olvasta, az velem együtt várhatja a folytatás megjelenését (mely egyébként elvileg a közeljövőben be is következhet). Ettől eltekintve viszont tényleg hiánypótló gyűjtemény A kozmerum titkai: nem csupán mert remek válogatása Sanderson rövidprózai munkáinak, hanem mert a különböző átvezető szövegeknek köszönhetően még jobban beleáshatjuk magunkat a Kozmerum lenyűgöző és összetett univerzumába.

 

Tartalomjegyzék

Köszönetnyilvánítás

Előszó

 

A SEL RENDSZERE

A császár lelke

Elantris reménysége

 

A SCADRIAL RENDSZERE

A tizenegyedik fém

Allomanta Jak és Eltania Bugyrai

Ködszerzet: A rejtett történelem

 

A TALDAIN RENDSZERE

Fehér homok

 

A GYÁSZÉNEK RENDSZERE

Hallgatás árnyai a Pokol Rengetegében

 

A DROMINÁD-RENDSZER

Hatodik az Alkonyatban

 

A ROSHAR RENDSZERE

Peremtáncoló