Főkép

Oded Tzur izraeli szaxofonos egy fura jelenség a jazz univerzumában. Rendkívül kifinomult játéka és hangzása igazán jól illek az ECM borongós, merengő hangulatú orientáltságához. Nem is csoda, hogy az első két, inkább EP-je (extended play), mintsem albuma után Manfred Eicher, a kiadó atyja meghívta Tzur-t az ECM-hez. Meditatív, hosszan és finoman kibontakozó dallamvezetése a megfelelő társakkal igen megnyerő és elegáns hangzást hoz létre, ami könnyed fogyaszthatósága ellenére mégis valami rejtélyes mélységgel párosul.

 

Ezek a jegyek valóban több eredetiséget hordoznak, mint technikailag érettebb, ám kevesebb fantáziával megáldott számos kortárs kollégáinak az erőfeszítései, mindazonáltal annak, aki meghallgatta Tzur lemezbemutató koncertjét a BMC-ben február 25-én, ha máskor nem, hát a ráadás John Coltrane kompozíció improvizációjában valószínűleg feltűnt, hogy a király meztelen. Amíg a lemezen is szereplő Johnathan Blake dobolása szinte felrobbantotta a klubot, Tzur szaxofonjából rendkívül gyorsan elfogyott a patron.

 

Persze nincsen ezzel különösebb gond, amíg sorra olyan zongoristákkal veszi körbe magát, mint a korábbi kiadványokon Shai Maestro vagy a mostani lemezen Nitai Hershkovits. Utóbbi duó lemeze Avishai Cohennel az egyik legszebb zongora-bőgő duó album ebben az évezredben. Hershkovits játéka sem az új lemezen, sem élőben nem okoz csalódást, a finomabbnál is finomabb futamai, a kíséret disszonáns újra harmonizációi, a szünetek csendjének dinamikája vonzza minden hallgató figyelmét. Blake-kel együtt pedig félelmetes ringást és lüktetést kölcsönöztek élőben a leghalkabbtól a legerőteljesebb témák vagy váltások mindegyikének. Petros Klampanis bőgős pedig megbízható alapot nyújt a túlnyomórészt meditatív daraboknak, és a korongon a három miniatűr szóló improvizációk egyikét is ő jegyzi.

 

Talán a megfejtés Tzur zenéjéhez a kompozíciókból áradó erőben és ötletességben rejlik. Ezek túlnyomórészt saját szerzeményei és még a két akkordos „The Dream”-et is annyira álomszerű dallammal és ritmikával tudja felöltöztetni, hogy ezen a ponton még az olyan ikonikus ECM albummal való összehasonlítás képzete is felmerül, mint Keith Jarrett My Song c. korongja. Egészen pontosan arról a „Country” téma, amire persze inkább csak hangulatában és nem komplexitásában hasonlít Tzur szerzeménye, úgy, hogy közben maga is eredeti – erre az originalitásra talán a címadó „Here To Be Dragons” a legjobb példa, egészen újszerű és elbűvölő a dallamvezetése.

 

A koncerten a bakeliteket pillanatok alatt elkapkodják, egy boldog tulajdonos ül mellettem, és bár a bakelit vs. CD vitának nem vagyok szakértője, az egészen biztos, hogy bármelyik hanghordozó magasabb minőségű, mint a streamelt muzsika, ezért érdemes valamelyiket beszerezni, ha egy nyugodt és harmonikus jazz lemezre vágynak, amit bármikor meghallgathatnak, és amely még egy egészen ízlésesen feldolgozott Elvis Presley romantikáját is kínálja.

 

Előadók:

Oded Tzur – szaxofon

Nitai Hershkovits – zongora

Petros Klampanis – bőgő

Johnathan Blake – dobok

 

Elhangzó szerzemények:

1) Here Be Dragons

2) To Hold Your Hand

3) 20 Years

4) Miniature 1

5) Miniature 2

6) Miniature 3

7) The Dream

8) Can't Help Falling in Love