Galamb Zoltán | 2016. 09. 10.
Lackfi János: Egy a ráadás
„Sulyok”. Nem elvetendő – mármint teljesítmény. Tulajdonképp, ha egyetlen karcolatot kellene kiválasztanom e kötetből, minden bizonnyal erre esne a választásom. Többek között azért,...
„Sulyok”. Nem elvetendő – mármint teljesítmény. Tulajdonképp, ha egyetlen karcolatot kellene kiválasztanom e kötetből, minden bizonnyal erre esne a választásom. Többek között azért,...
A Nobel-díjjal tehát elkéstek. Pedig a kortárs magyar írók közül Esterházy (is) mindenképp megérdemelt volna egyet, csak hát, ugye, történet nélküli történetekkel kissé nehézkes az...
A borítókép alapján egészen biztosan nem figyeltem volna fel az albumra, de még a cím sem tűnt különösebben csábítónak. Tizenkét évszak, köztük Vivaldié. Lehet-e még újat mondani arról...
Ha valaki – hozzám hasonlóan – kedveli Lovas Lajos szatirikus, társadalomkritikus sci-fijeit (a borítón nem véletlenül rokonítják szerzőnket éppen Douglas Adamsszel és Moldova Györggyel),...
Mi végre utazik az ember? Nem arra gondolok, miért utazgatnak sokan naponta A pontból B pontba és vissza, hogy dolgozzanak. Inkább arra, hogy idegen országokba miért megy el bárki is. Egy író...
Valahányszor Jeff Abbott valamelyik Sam Capra-történetét olvasom, azon töprengek, vajon miért nem készült még film a sorozatból. James Bond- és Jason Bourne-filmekből sem lehet elég, szóval...
Először – legalábbis odafigyelve – Daniel Craig szájából hallottam a parkour szót; Craig első James Bond-filmje, a Casino Royale egyik beharangozójában beszélt a sportról. Sam Capra, a...
„Viccnek indult” – írta a Postmodern Jukebox kezdeteiről Scott Bradlee, az ötlet szülőatyja. A recept viszonylag egyszerű: vegyünk egy mai slágert, és öltöztessük be úgy, mintha az pár...
Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy az emberek nagy többségének fejében meglehetősen ellentmondásos kép él az angol kultúráról – ha egyáltalán él valamilyen. Példaként elég megemlíteni...
Jóllehet műfajként nem áll távol tőlem a crossover, kifejezetten a rajongójának sem mondanám magam. Akadnak előadók, számok, produkciók, amelyek – néha csak ideig-óráig, mégis – megfognak,...
Nehezen tudom eldönteni, hogyan viszonyuljak Gerendás Péter legújabb albumához, amely a sokatmondó Boldogország címet kapta. Szó sincs persze olyasmiről, hogy ne tetszene a zene – épp ellenkezőleg....
Nem feltétlenül szerencsés a címnél többet tudni egyes könyvekről. A Whit Mosley békebíróról és halottkémről szóló regényekről például azt hihetné az ember, hogy a Sam Capra történetek...
Ha egyszer a „Vonnegut forog a sírjában, mert megint újabb bőrt akarnak lehúzni róla” és a „Vonnegutból semennyi nem elég” táborok egymásnak esnének az író halála után kiadott kötetek...
Ha nem csal az emlékezetem, most hetedszer láttam a Nightwisht élőben. Nem különösebben nagy szám – rajongói rekordot biztosan nem döntöttem vele –, ahhoz azonban elég, hogy legyen összehasonlítási...
Posztapokaliptikus utópia. Akár ezzel az első blikkre paradoxonnak tűnő szókapcsolattal is meghatározhatnánk Kurt Vonnegut nyolcadikként megjelent regényének műfaját. De az önellentmondásosság...
Aki nem ismeri a sorozatot, eleinte talán kissé meghökkentőnek érezheti, hogy a könyv elsődlegesen nem a szimfonikus avagy nagyzenekar összetételére, a különböző komponisták által a hangszercsoportokban...