Főkép

Mi végre utazik az ember? Nem arra gondolok, miért utazgatnak sokan naponta A pontból B pontba és vissza, hogy dolgozzanak. Inkább arra, hogy idegen országokba miért megy el bárki is. Egy író például – főképp, ha a darabjait különféle nyelvekre átültetve külföldi színházakban is bemutatják – nyilvánvalóan amolyan munkaköri kötelességként is, ennek köszönhetően pedig rövid, de bensőséges kapcsolatot kialakítva az ottani kollégákkal, másrészt pedig, akár turistaként, anyagot gyűjteni. Megfigyelni, tapasztalatot szerezni, rögzíteni. No meg reflektálni.

 

Aki ismeri valamennyire Háy János írásait, valószínűleg tisztában van vele, hogy legújabb kötetében sem közönséges útiélmény-beszámolókra kell számítania. Ahogy a szerző a novelláiban és a regényeiben is át-átcsusszan a világ dolgain való elmélkedésbe, a merengésbe, az emberi állapotok elemzésébe, úgy ezek a valóban megtörtént eseményeket megörökítő tárca-szerűségek sem nélkülözik a kitekintést, a történések távlatosabb elemzését, és így lehetséges, hogy gyakran, majdhogynem rendszeresen belefutunk a magyarság- és európaiságtudat, a közel-keleti háborúk miatt menekülők és a jobb élet reményében kontinensünket választó gazdasági bevándorlók okozta problémák elemzésébe, valamint a szocializmus itthoni végóráinak megidézésébe, mai kontextusba helyezésébe.

 

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Bogyósgyümölcskertész, vagy általában az eddigi életmű tematikájának kissé átdolgozott, továbbgondolt változatát kapjuk, persze realistább, jó értelemben földhözragadtabb köntösben. De egy pillanatig sem szárazon. Háy végtére is szépíró, ezért minden írásbeli megnyilatkozása szépirodalom, még akkor is, ha az szigorúan véve nem elbeszélő próza, és sokkal közelebb ál az újságíráshoz. Ami viszont érdekes, habár a korábbi művek ismeretében könnyen kikövetkeztethető, az az Oroszországhoz, az orosz kultúrához való viszony. És ezt leginkább azzal lehetne jellemezni, hogy a nyelv és a történelem ismeretében Háy a magyaron kívül ezzel képes azonosulni, ebbe tudja beleélni magát, és ezzel összevetve tudja értelmezni saját mániáinkat és traumáinkat, saját – sajnos meglehetősen belterjes – életünket és gondolkodásunkat.

 

A legjobb, legtöbbet adó pillanatoknak a majdhogynem személytelen, legalábbis távolságot és magasabb fokú objektivitást sugalló, vagy épp ellenkezőleg, a leginkább személyes leírásokat érzem. Amikor minimális a hozzátett anyag, az értelmezés, és Háy hagyja, hogy az olvasó maga vonja le a következtetéseket, maga ítélje meg, miként viszonyuljon a leírtakhoz, a saját tapasztalataival és meggyőződésével vesse össze azokat. A közvetlenebb véleménynyilvánítás, a „megmondás” azonban veszélyes terep. Ilyenkor óhatatlanul működésbe lép az előítéletesség, vagyis, ha egyezik a véleményünk, hajlamosak vagyunk elfogadni azt, ellenkező esetben viszont félünk, vagy egyenesen viszolygunk a másik eszméitől. Szerencsésnek tartom azonban, hogy ez utóbbiból alapvetően kevésszer találkozni, ha valaki mégis meg szeretné előzni az akár kis mértékű csalódást is, az a Németországról szóló íráshoz („Európa über Alles”) igyekezzen kissé másképp viszonyulni, enyhe politikai propagandaként kezelni azt. Ha Kertésznek vagy Vonnegutnak megbocsátunk ilyesmit, miért ne bocsáthatnánk meg Háynak is?

 

A magam részéről elmondhatom, hogy pontosan azt kaptam, amire számítottam: elgondolkodtató, a saját életemmel sokszor egybevágó személyes tapasztalatokat (emlékszem, mennyit ország-városoztunk annak idején), méghozzá a lehető legszórakoztatóbb formában megfogalmazva, ami még nem kifejezett humor. Amikor pedig Háy olyan helyeken szerzett élményekről számol be, ahol még nem jártam (például Indiában), csaknem letehetetlenné válik a könyv, nem várt módokon fokozódik az élvezet. Persze mindez szubjektív vélemény, szóval mindenki döntse el maga, mit gondol a kötetről. Én úgy vélem, megéri.

 

Tartalom:

A szabadság teste (2012)

Orosz tél, magyar nyár, prágai tavasz (2014)

Buon Giorno Poetry (2004)

Adjátok vissza, de mit? (2015)

Tíz deka párizsi (2014)

Az aranygyűrű (2005)

Várj reá és ő megjön (2012)

Európa über Alles (2010)

Londonban sej (2004)

Nápoly (2004)

Small step for a man, giant leap for me (2009)

Indian time and my father (2008)

Menedékhely vagy unalomsziget (2015)

Észak (2014)